･ 3. Fejezet

                                                    ~ J-Hope Szemszögéből ~

- Másfél hét elég lesz?- gondolkozott el Suga a mellettem lévő futópadon. Ha tényleg felkeltjük egy ügynökségnek a figyelmét, akkor ledebütálhatunk?
- Szerintem meg lesz pár nap alatt - jegyezte meg Jin miközben szünetet tartott. Sokadjára.
- Túl pozitív vagy.. - kiabálta neki RapMon a terem másik végéből.
- Az mióta baj? - lihegett a legidősebb tag, miután újra belekezdett a futásba.
Már eleve túl gyors ez, és túl tökéletesnek tűnik minden, de az hogy felléphetünk az előadáson.
Szavakkal kifejezhetetlen hogy mennyire boldog vagyok. Elég valószínű hogy ha ledebütálunk, összeesek.
- Nem kéne előbb elkezdeni, hogy gyorsabban túl legyünk rajta? - hoztam fel az ötletet. Eszméletlenül izgultam, és úgygondoltam jobb ha alaposan kidolgozzuk a dalt minthogy összecsapjuk.
- Jó ötlet, de kidőlünk mire hazaérünk - kommentálta a gondolatomat Suga.
- Csak te - mosolygott rá csapattársára a mellette futó V.
- Miről szóljon a dal? - gondolkozott el RapMon.
- A zenénkről és a karrierünkről - javasoltam, mire mindannyian felém néztek. - Ha elmondjuk nekik egy dalban, honnan és hogyan jutottunk idáig, akkor biztosan felfigyelnek ránk. - magyaráztam a gondolataimat, mire elismerően bólintottak.
Még fél óra edzés után elindultunk haza, majd ahogy Suga megjósolta, a legtöbben kidőltek.
- Mi legyen a dal címe? - ült le hozzám a kanapéra RapMon egy doboz üdítővel.
- Gőzöm sincs, énis azon gondolkozok. De Jungkookék holvannak ennyi ideig? - húztam össze a szemöldököm. Már egy jó ideje elvannak. Rapmon reakciója csak egy vállvonás volt, mire sóhajtva hátradőltem.

                                     ~Jungkook Szemszögéből~


- Mit fogtok előadni? - kérdezte kíváncsian Minae miközben sétáltunk.
- Szerintem írunk valamit.. vagy nem tudom. 7-en majd csak kitalálunk valamit - mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.
- Szerinted milyen lehet ledebütálni? - bámult a cipőjére félénken.
- Olyan érzés lehet, mint amikor este az ablakból bámulva vársz egy hullócsillagot, hogy kívánhass.. - válaszoltam, mire kíváncsian rámnézett. - ..és tényleg megjelenik az égen. Ezt Jimin hyung mondogatta nekem kiskorunkban. - folytattam. Sok haszna viszont szerintem úgy sem volt, hisz nem valószínű hogy tudja kiről beszélek.
- Jó lenne átélni ezt az érzést. - mosolygott.
- Majd átfogod. - borzoltam meg a haját. Szinte biztos voltam, hogy sikerülni fog neki.
- Han Min Nae! - hallottam meg egy ismerős, vékony hangot.
- Hyung..- néztem csapattársamra miután felismertem.
- Te.. mit keresel itt? - bámult rám, majd miután ránézett Minae-ra, gondolom összerakta.
- Akkor én megyek. - kerülte ki Minae Jimin-t. Gondoltam hogy nem érzi majd jól magát a jelenlétében. A következő pillanatban Jimin megragadta a karját és visszarántotta.
- Mégis mi van már megint? - kiabált rá Minae vékony hangjával. Nem láttam még ilyennek, azthittem mindenkivel olyan mint velem. De tetszett, hogy kiáll magáért.
- Te nem tudsz kedves lenni egyszer sem? Most például nem mondtam semmit. - vonta fel a szemöldökét flegmán hyung.
- Mi van veletek? Minae, te.. szoktál beszélni Jiminnel? - néztem rá meglepődve. Arról tudok, hogy Jimin nem bírja. De arról mondjuk nem hallottam, hogy beszéltek-e már egymással.
- Igen. - felelt Hyung helyette.
- Nem. - válaszolta Minae határozottan, mire a homlokomat ráncoltam. - A nevedet sem tudom! - feleselt, mire Jimin lereagálta egy vállvonással.
- Akkor.. menjünk. - javasoltam, mielőtt tényleg elkezdenek vitatkozni.
- Menjetek, én mehetek egyedül is. - mosolygott rám Minae. Gyorsan változik a hangulata.
- Ha már mindannyian itt vagyunk, mehetnénk együtt.. - néztem rá mindkettőjükre. Minae előrejött hozzám, Hyung pedig a másik oldalamra.
- De te miért nem a barátnőddel vagy? - nézett át előttem Hyung Minae-re.
- Jöttek érte.. de ez téged mit érdekel? - emelte fel a hangját a mondat végén, mire Jimin csak egy újabb vállvonással reagált.
Ezután egy hangos vihogásra kaptam fel a fejem - három lány jött felénk, majd mikor megpillantottak minket elkezdtek sugdolózni.
- Hja, Han Min Nae! Rég találkoztunk, hogyhogy csak így eltűntél? Megijedtél? - nézett rá az egyik lány Minae-re. Hangjából áradt a szarkazmus.
Eszembe jutott az, amit Minae mesélt. Talán ő lenne az a lány aki négy éven át zaklatta?
- Ismered őt? - lépett Hyung zsebre vágott kezekkel Minae elé, majd hátrafordította hozzá a fejét, amit alig észrevehetően megrázott, jelezve hogy mit válaszoljon. Minae rápillantott a lányra, majd Jiminre.
- Nem - válaszolta, majd kikerülte Jimin-t és továbbment.
- Ő volt az a lány..? - kérdeztem miután utolértem. Halványan bólintott, majd továbbmentünk.
- Ki? - faggatózott Jimin suttogva.
- Eszünk fagyit? - próbáltam terelni a szót, mivel gőzöm sem volt hogy elszabadna-e mondanom vagy nem.
- Hol? - nézelődött Minae, kérdésere viszont én sem tudtam a választ.

- Ott. - mutatott egy árusra Jimin, eldugva a fák mögé. 

Nem volt nagy a sor, mindössze 2-3 percet álhattunk a pici, színes stand előtt.

- Egy vérnarancsot. - szóltak mindketten a kiszólgálónak aki viszont még mindig nem tudta mit tegyen. Mérgesen egymásra néztek és halkan, magukban káromkodtak.

- Külön. - mosolyogtam rá, mire bólintott egyet.- És egy barackot. - folytattam. 

- Hasonló az ízlésetek.- szórakoztam az idegeikkel, mire válaszul két mérges tekintetet kaptam.

Az út további része hasonlóan telt, néha cseszegették egymást, én pedig vagy kiröhögtem, vagy megpróbáltam kibékíteni őket. Természetesen az utóbbi nem sikerült, de igyekszem.

                                         ~ Jimin Szemszögéből ~ [másnap]


- Világosbarna hajú fiú a legutolsó sorban! - szólt rám az angoltanár vagy tizedszerre. - Cserélj helyet a sötétbarna hajú lánnyal! - folytatta, mire mindenki suttogni kezdett - az osztályban majdnem hogy csak sötétbarna hajú lányok voltak, így kérdőn néztem rá.
- Vele - mutatott Minae padtársára. Ő az a lány aki megszólított az edzőteremben. Hátranézett hozzám, majd Minae-re, lebiggyesztett szájjal. Fogta a könyveit, és miután felálltam, bevágódott a helyemre a fiúk mellé. Oda sétáltam az új helyemre, leültem és Minae felé fordultam. Felvont szemöldökkel megforgatta a szemeit és fejét a padra fektette.  Valószínű hogy ő sem kedveli az angolt, ugyanis pár perc alatt el is kezdett szuszogni. Még mielőtt én is elaludtam hallottam, ahogy a tanár szólongat, a végén pedig csak sóhajt egyet és inkább úgy dönt hogy egyszerűen nem foglalkozik velem.
A csengőre keltem, majd ahogy kinyitottam a szememet, egy távoli arcot fedeztem fel. Minae még mindig békésen aludt. Az arca egész szép. Telt ajkai illettek a kerek arcához, bőre pedig sima volt. Kicsi, keskeny orra volt.
 Amíg bámultam, azt vettem észre hogy hosszú szempillái mozogni kezdtek, a szeme pedig lassan kinyílt. Tekintete az asztalról arcomra vándorolt mire előre néztem a tanári asztalra, ahol 12 szempár bámult minket.
- Mint valami doramában* - bámult rám nyitott szájjal J-Hope.
- Menjünk - intettem egyet az ajtó felé miután nagynehezen feltápászkodtam.
- Aranyos jelenet volt.. - röhögött össze RapMon Sugával. Jungkookra néztem, nem volt valami jó hangulata.

- Féltékeny vagy? - szórakoztam vele miután odaléptem mellé egy doboz üdítővel.
- Mire? - kapta ki a kezemből az italt, majd elindult a többiek után. Szóval igen. Pedig nincs mire.
Következő óra tánc. Vicces lesz.

   * dorama = koreai, romantikus sorozatok                                         

               

                                                ~Minae Szemszögéből~ 

- Te aztán szerencsés vagy. - huppant le mellém barátnőm, mire kérdőn néztem rá. - Tök jól kijössz velük. - biccentett az ajtón kisétáló vihogó fiúk felé, mire röhögve reagáltam. Nagyon.
- Eszünk valamit? - mosolyogtam rá a még mindig álmodozó HyeSunra. Kihurcoltam a büféig, ahol halk nevetgélést hallottam a hátunk mögött amíg sorbaálltunk. Visszafordultam, mire néhány szőkére festett, kisminkelt lány csak mégjobban elnevették magukat.
- Eltévedtél? - mosolygott rám irónikusan az egyik. Előrefordultam, próbáltam nem foglalkozni velük. Ahogy viszont többen jöttek be a helyiségbe, mindenki rajtam vihogva lépkedett el mellettem. HyeSun megszorította a kezemet, amit miután kihúztam szorításából kiálltam a sorból és kimentem az ajtón. Kezdenem kell magammal valamit. Ezért nem akarhatta anya, hogy ide járjak. Hogy ne csalódhassak magamban.

- Rendesen csináld! Külön órát kérsz?! - ordított rám a tánctanár miután újra nem sikerült egy mozdulat. Folyt rólam a víz, szám pedig ki volt száradva. HyeSun úgy bámulta a tanárnőt mintha kész lenne megtépni, de ő maga is tudta hogy nem menne vele semmire. Tovább próbálkoztam, de az óra végéig sem sikerült. Kétségbeesetten ültem a földön, visszatartva a könnyeimet.
- Menjetek következő órára, Han MinNae te maradj itt. - pillantott rám miután az ajtó felé biccentett. Lehajtottam a fejemet, megalázva éreztem magam, pedig tudtam hogy ez az én hibám. A kinézetemmel erre az iskolára néznem se szabadna.
Vártam, hogy a tanárnő elkezdje a szidást, mikor egy puha kezet éreztem meg a csuklómon. Felnéztem, egy hűvös tekintetet láttam. Jimin hajolt felém, majd felhúzott.
- Mit csinálsz? Itt kell maradnom. - szóltam rá halkan miután felálltam. Erre megint csak megvonta a vállát, gondolom valami szokása lehet.
- Azt mondtam maradj itt. - kiabált rám a tanárnő, miután észrevette hogy Jimin az ajtó felé vonszol. Próbáltam megállni még ha féltem is hogy elesek, amit észre is vett. Kezét az enyémbe csúsztatta majd mégjobban húzott. Visszanéztem a tanárnőre, amivel reméltem hogy nem tudok semmit sem tenni ellene, ő pedig csak meglepődve, vérszemekkel állt ott. Mire kiértünk a teremből szorítása enyhült, így kezétől fogva visszarántottam.
- Miért? - kérdeztem halkan.
- Nemtudom. Csak idegesített. - vonta meg a vállát. Újra.
- Legutóbb csak kinevettél. - néztem bele a szemébe. Nem értettem a szándékait.
- Az legutóbb volt. - tette zsebre a szabad kezét.
- Azóta mi változott? - húztam össze szemöldökömet, majd miután észrevettem hogy még mindig kézenfogva állunk ott, lassan kihúztam kezemet az övéből.
- Semmi. Nem miattad volt, csak felidegesített a tanárnő. Ennyi. - mosolygott rám, majd másik kezét is zsebre dugta.
- Értem. - mosolyogtam vissza erőltetetten, majd sarkon fordultam és elindultam.
Nem valami kellemes a társasága. Általában kedves vagyok az emberekkel, még ha rossz szemmel is néznek rám - de ő valahogy kivétel. Nem utálat, sem sajnálat az amit érzek iránta. Csak.. idegesít mindene. De nem annyira, hogy lenézzem.

                                               

                                                 ~ Jungkook Szemszögéből~

- A többiek? – nézett körbe Suga miután mindannyian kijöttünk  teremből. Válaszul csak megvontam a vállam, nem tudtam Hyung kérdésén gondolkozni, teljesen máson járt az eszem. Vissza kellett volna mennem Minaehez, mindegy hányan toltak ki az ajtón. Ha most visszamennék már késő lenne, a tanárnő már valószínüleg elkezdte a cseszegetését.

- Mit állsz ott? Gyere már! - kiabált rám Hyung remélve, hogy befejezem az ábrándozást. Elindultam a terem felé, követve Sugát. - Próbálj meg egy picit az előadásra koncentrálni. Nem akarok leégni. - magyarázta zsebre dugott kézzel, majd befordultunk az osztályterem felé vezető folyósón.

- Jimin! - kiabált oda Suga Hyung-nak, majd felé vette az irányt, én pedig tovább mentem. Már majdnem az ajtónál voltam amikor a hátam mögül egy puffanást hallottam. Visszarohantam a folyósóra, megnézni hogy mi volt az. 

Minae a földön ült, fejét egy asztalhoz döntve. Odarohantam hozzá, reménykedve hogy magánál van.

- Minae! Hahó! Jól vagy? - ráztam a vállait, majd miután lassan kinyitotta szemeit, megpróbált felállni de éreztem hogy nem fog sikerülni, így derekát megtartva, testét már majdnem felemelve vittem el az orvosiig. 

- Mi történt? - nézett ki az ajtón meglepődve az orvos. Minae-t óvatosan leraktam egy ágyra, majd a szőke, fehér köpenyes nőhöz fordultam. 

- Összeesett, túlerőltette magát táncórán..- magyaráztam neki, miután kiegyenesedtem. 

- Akkor csak pihennie kell. Itt maradnál vele? Sürgősen el kell mennem valahova.. - vakargatta a fejét. Ellóghatom az angolt - és amúgy is, jobb ha itt maradok vele, szóval belementem. 

 Leültem egy székre az ágy mellé, majd elkezdtem gondolkozni az új dal szövegén és dallamán. A témája már megvan, szóval nem lesz nehéz. A dallam zongora nélkül nehéz volt, így a szöveggel jobban haladtam. Ha ledebütálok, anyuék végre büszkék lennének rám? Vagy csak még jobban szidnak majd? 

- Jungkook? - szólítgatott egy vékony hang. Kinyitottam a szemeimet, majd Minae-ra néztem - elaludtam?

- Jobban vagy? Fel tudsz állni? - dörzsöltem meg a szemeimet, mire mosolyogva bólintott egyet. Felálltam, majd felsegítettem. Kicsi kezeit végül elengedtem, mire elvesztette egyensúlyát és ha nem tartom meg, összeesett volna. Feje a vállamra zuhant, majd egy idő után eltoltam magamtól és lehajoltam hozzá hogy lássam az arcát. Hosszasan a szemembe nézett, majd elpirult és tekintete a földre vándorolt.

- Pihenj még egy kicsit. - fektettem vissza az ágyra. 

- Bocsi.. - hajtotta le a fejét kissé zavartan. 

- Hozzak valamit? - guggoltam le az ágyhoz. 

- Talán valamit enni.. ma még nem ettem semmit. - gondolkozott el, most már kevésbé feszült arckifejezéssel. Bólintottam egyet, majd elindultam a büfébe. 

- Hja, Jungkook-ah! - kiabált felém J-Hope miután behúztam az orvosi ajtaját. - Mi a bajod? Vörös a fejed és izzadsz. - kezdett el röhögni, majd homlokomhoz kaptam. Izzadok? Miért? 

                                                          ~ 1 hét múlva ~

- Hyung, jólvagy? - röhögtem Jin-en. Szegény már a harmadik vizes üveget itta ki, olyan ideges volt. 

- Ne mozogj már! - kiabált rá a sminkes V-re. Nem tudtam őszintén nevetni a többieken, én is ugyanúgy izgultam. 

- Oké. Ezt ha elrontjátok, nektek annyi. - nézett végig rajtunk RapMon miután felálltunk egy körben. 

- Hjaaa igazi leader lett belőled, hyung. - mosolygott rá a leaderünkre Jimin, mire egy büszke mosolyt kapott válaszként.

- Menjünk. - suttogta Suga, majd mindenki nagy levegőt vett. 

- Az elsőévesek előadója pedig a Bangtan Sonyeondan! -  közölte az igazgatónő a közönséggel, majd a függöny felemelkedett,  a fények pedig ránk világítottak.

                       



               

・2. Fejezet

                       

Sziasztok!~ Eszméletlen elfoglalt voltam ezen a héten ezért bocsánat hogy ilyen sokáig kellett várnotok. :l Valószínű hogy nyáriszünetig ( azaz július 8.áig, mivel ausztriában élek ) nem lesznek hosszú részek, de igyekszem, azután pedig belehúzok c:

Jó olvasást!

                           ~ MiNae Anyja Szemszögéből~   [2005]

- Nem érdekel mit csinálsz. Vidd el az összes pénzemet, rakj ki az utcára.. de HaeSoo-t hagyd békén, ennyit kérek. - néztem MinJoon-ra könyörgően. 

- Idefigyelj te ribanc, két lehetőséged van. Vagy örökre befogod a pofád, együtt élsz velem és HaeSooval, vagy elviszem, te meg egyedül maradsz az utcán. - magyarázta el ötödszörre miután újra és újra nekilökött a hideg, kemény falnak. Miért kellett ez nekem? Miért bíztam meg ebben a férfiban?

Látszott rajta hogy megenyhült amikor meglátta hogy nem bírok megszólalni a félelemtől. Korom sötét volt, a férfi akit szerettem pedig azzal fenyegetett, hogy elviszi a gyerekemet, engem pedig egyedül hagy.

- 5 napot adok. És csak szólok, bárhova mész, megtalállak. Tudod jól hogy nem vagyok egyedül. - lökött el magától majd lehúzta az utolsó korty soju-t az üvegből. Csakis kizárólag az járt a fejemben, hogyan szökhetnénk meg. Ezer módszeren kattogott az agyam, miközben tudtam hogy csak egy fog működni: Árvaház. MinJoon emberei holnap reggelre itt lesznek, ezért muszáj lesz most elindulnunk. 

- HaeSoo-ah, ébredj, mennünk kell. - ébresztgettem kislányomat. Lassan, de kinyitotta a nagy szemeit amivel engem kezdett el fürkészni.

- Anya? Hova kell mennünk? - motyogta még félálomban. Segítettem neki felülni, majd melegen felöltöztettem. 

- Mostantól.. a te neved nem HaeSoo, értetted? Senkinek sem mondhatod el a nevedet, mindenkinek azt kell mondanod hogy MiNae-nak hívnak. - simítottam végig az arcán. Kiskorom óta egyszer sem sírtam, de most úgyéreztem összetörök. Ha HaeSoo velem marad, rettenetes élete lesz. Ott viszont.. biztonságosan nőhet fel. MinJoon tudja, hogy nem tudnék a lányom nélkül élni. Azt viszont nem, hogy bármit megtennék azért, hogy biztonságban és jól éljen. 

- Anyu, miért sírsz? - törölte le a könnyeimet a pici kis tenyerével. 

- Nem sírok, csak bele ment valami a szemembe. - mosolyogtam rá, miközben próbáltam visszatartani a bőgést.
- Anya nagyon messzire megy. Nem tudom mikor fog visszajönni, de vissza fog, oké? - mosolyogtam rá. - Addig is, kedves emberekkel leszel. És soha ne felejtsd el, hogy új neved van. Tilos azt mondani hogy HaeSoo-nak hívnak, mindegy mennyire bízol abban az emberben. - magyaráztam el neki, mire elkezdett sírni. 

- Nem akarom hogy elmenj! Maradj itt velem! - kiabálta alig érthetően. 

- Vissza fogok jönni, ígérem.- öleltem magamhoz. Ahogy lenyugodott, elindultunk. Sötét volt, alig voltak utcai lámpák a környéken. HaeSoo az úton egy szót se szólt, nem tudta mi történik, csak szorosan fogta a kezem. Mintha nem akarna elengedni.

Amint odaértünk HaeSoo keresztanyjához, vadul csengettem, remélve hogy felébred rá. 10 perc múlva nyílt a bejárati ajtó.

- Mi a jó isten van? - esett ki az ajtón, mire meglátta a foltos arcomat. - Megütött?  Mitörtént?! - nézett rám elképedve.

- Figyelj. HaeSoo-t vidd el az árvaházba holnap reggel. Korán keljetek, ahogy észreveszik hogy nem vagyunk otthon, ide fognak jönni. Mondd azt, hogy az utcán találtad és hogy nem tudod a nevét. - magyaráztam neki halkan a régi, dohos háza bejárata előtt. Megszeppent kislányomat ölbe bevittem, majd lefektettem a kanapéra ahol azonnal el is aludt. Nem tudtam, hogy megértette-e azt amit mondtam. Ha viszont az igazi nevével mutatkozik be és találkozik az apjával, akkor megint veszélyben lesz.

- És te? - nézett rám BaekHee - Veled mi lesz? -

- Én.. elmegyek Észak Koreába.- mosolyogtam rá.

                                 Jungkook Szemszögéből, Jelen


Miközben kényelmesen sétálgattam, észrevettem hogy Minae lemaradt. Egyhelyben állt, homályos tekintettel elbambult. Mosolyogva visszasétáltam hozzá, majd lehajoltam az arcához, hogy a látókörében legyek. Az arcát még mindig nem láttam rendesen - hosszú haja mindig eltakarta.
Mikor megpillantott, egyből előre kapta a fejét.
-Minden rendben?- kérdeztem, miután újra elkezdtünk sétálni. Ő csak halványan bólintott, majd rám nézett.
- Egyébként.. téged hogy hívnak? - kérdezte halkan. Nem gondoltam volna, hogy meg fogja kérdezni.
- Jungkook. Jeon Jungkook. - mosolyogtam rá mire félénken visszamosolygott. Egész kedvesnek tűnik.
- És.. a többi fiú hol van? - dörzsölte meg a karját. Szóval emlékszik rám.
- Nem tudom, előbb leléptem mert fáradt voltam..- válaszoltam.
- Értem. - sétált tovább.
- Nem akarok tolakodó lenni, de szívesen megismernélek jobban.. kicsit mesélnél magadról? - kértem, mivel nem tűnt egy unalmas lánynak. Meglepődött, hogy ilyet kértem, és félénken kezdte de idővel egyre lazább lett körülöttem.

Ezután mindent elmesélt magáról. Csak beszélt, és beszélt. Arról, hogy adoptálták, hogy milyen nehéz élete volt az iskolában, hogy mennyire szereti a zenét, hogy hogyan jutott be az iskolába.. eszméletlen sokat beszélgettünk. Jó társaság volt.

- Most.. te jössz. - fordult be a következő sarkon. Jut eszembe, elég sok ideje megyünk. Vajon hol lakik?
- Mármint mivel? - reménykedtem, hogy nem kell mesélnem magamról. 

- Én is megismernélek. - nézett rám nagy szemeivel. 

- Majd meg fogsz. - mosolyogtam, majd megborzoltam a haját. Kicsit csalódott volt a tekintete, de szerintem egy ponton meg is értette. Ahogy sétáltunk, beértünk egy szélesebb útra, tele utcai árusokkal. 

- Minae, nézz ide. - mondtam, majd ráraktam egy nyuszifület. 

- Ez.. mi? - tapogatta meg a dolgot a fején, majd levette és elmosolyodott. Rám nézett, mire vettem az adást és lassan elkezdtem távolodni tőle, de huncut mosollyal az arcán csak követett. Egy idő után hagytam magam, majd végül sikerült neki a fejemre helyezni a fejpántot. Elpirult, a szája pedig mosolyra húzódott. 

- Miért? Vicces? - hajoltam hozzá közelebb, mire felnevetett. A haja kisöprődött az arcából amit végre tisztán láttam.

Még sétáltunk egy ideig, majd mikor már elég közel voltunk az én lakásomhoz, megállt. Akkor ő is erre felé lakik. 

- Én erre megyek.. - mutatott be a szűk utcába tele házakkal. 

- Oké.. akkor, szia. - intettem neki mosolyogva és elfordultam az ellenkező irányba. 

- Köszi..- kezdte a mondatot, mira visszanéztem. Észrevette, hogy nem egészen tudom hogy miről beszél, így folytatta. - ..hogy nem a kinézetemről ítéltél. - mosolygott, majd intett egyett és elindult. 

- Nem úgy volt hogy a lakáson vársz? - nézett felém RapMon a dorm bejáratától.

- Nem tudom.. - mosolyogtam, majd bedugtam a kulcsot a zárba. 

- De ti miért nem vagytok bent? - kérdeztem, majd eszembe jutott, hogy csak nálam volt kulcs mikor elindultunk. -Ja..- vakartam meg a fejem, majd belöktem az ajtót.

- Kivel voltál? - húzta össze Jimin a szemeit. 

- Valakivel. - válaszoltam halkan. Jobbnak éreztem ha nem ismerik meg. Nem tudom pontosan miért, csak.. úgy.

- Hjaaa kook, mit titkolsz? - karolta át a nyakamat V, hosszú kezeit viszont le vettem a vállamról.

- Sokmindent. - válaszoltam irónikusan.
Talán mégis elkellett volna mesélnem magamról mindent? Ő megbízott bennem és olyan dolgokat mondott amiket könnyen ellene fordíthatnék. Honnan gondolta hogy megbízhat bennem? 

                                                            ~Minae Szemszögéből~

Nem akartam elhinni, hogy ennyi év után ilyen könnyű megismerkedni valakivel. Úgyéreztem túl sok és túl gyors ez nekem - még ha jó dolgok is történtek, az életem teljesen felfordult. 

Miközben lesétáltam azt a pár lépést a házunkig, a telefonom elkezdett csörögni. 

HyeSun nevét láttam meg a kijelzőn, majd felvettem.

- Hja, te hol a jó istenbe vagy? Másfél órája vége a sulinak, de te még mindig nem vagy itthon. Voltál valakivel? - hallgattam az egész hangosan beszélő barátnőmet. - Mindegy, gyere haza, itt várok. - mondta, mielőtt még válaszolhattam volna. Nálam? Mit akarhat? 

Becsúsztattam a kopott, régi kulcsot a zárba majd elfordítottam és beléptem a házba. 

- Ezt nézd! - mutatott fel két szatyrot a barátnőm miután lerúgtam a cipőim.

- Azok mik? - kérdeztem kíváncsian.

- Ne húzd le a cipőd! - ordított. 

- Mi? Hova megyünk? - fogtam fel a helyzetet.

- Konditerembe.- lépett ki mellettem az ajtón. Anyura néztem, mire ő csak rámmosolygott. Miután nehezen újra beleléptem a cipőimbe, utánafutottam.

Miután odaértünk Hyesun bevezetett az öltözőbe ahol a kezembe nyomta az egyik szatyrot. 

- Vedd fel - mosolygott, majd felemelte a másikat. Belenéztem a szatyorba majd egy bő szürke - fehér felsőt láttam és egy szürke nadrágot. Nem láttam más választási lehetőséget így követtem barátnőm utasítását. 

Mivel egyik sem volt testhez simuló nem látszott annyira az alakom, de ettől függetlenül is kínosan éreztem magam a sok szép, vékony lány között. 

- Majd te is ilyen leszel. - suttogta barátnőm miután észrevette hogy a tökéletes alakú korombeli lányokat bámulom. Sétáltunk a sorok között, majd egyszercsak megállt egy futópadnál. Ráálltam, HyeSun beállított rajta valamit majd ahogy elkezdett alattam mozogni az eszköz, kissé gyors tempóban kezdtem el futni. Miközben futottam a falat tanulmányoztam, egy idő után viszont elkezdtem nézelődni. Észrevettem hogy nem én vagyok az egyetlen akinek nincs álomalakja, - ami mondjuk egy edzőteremben nem is csoda - szóval egyre jobban éreztem magam ott, amikor megláttam egy fiút. Engem nézett, majd gúnyosan elmosolyodott - ő az, az a bunkó fiú. Elvesztettem a tempót, de HyeSun megmentett és időben leállította a gépet.
- Hova nézel? Koncentrálj már! - ordított rám. Komolyan elmehetne privát edzőnek. Tovább futottam, a fiú viszont eltűnt. Miután eleget tanulmányoztam, rájöttem hol kell leállítani a gépet így odamentem a barátnőmhöz. Valami furi gépnél ült, és bámult valamit amit viszont nem láttam onnan. Egyre jobban közeledtem, amikor észrevettem hogy beszélget valakivel. Viszont ahogy meglátott, mondott valamit az illetőnek, majd megindult felém. Onnan viszont már láttam, ki volt a társasága - a bunkó fiú, akinek még mindig nem tudom a nevét.
- Ide jár! Az a fiú, tudod akire azt mondtad hogy bunkó! Tök jófej..- ugrált körül HyeSun. Szegény, vagy túl naív, vagy túl könnyen tetszik meg neki akárki. 
- Mehetünk? - mosolyogtam rá, mintha nem hallottam volna amit mondott. Bólintott egyet, majd előre ment. Követni akartam, mire egy kezet éreztem meg a csuklómon. Visszanéztem, de már azelőtt is tudtam ki volt az. Belenéztem a sötét szempárba, majd kiszabadítottam magam a szorításából. 
- Látom mégis csak jelentett valamit amit mondtam.. - dugta zsebébe hosszú kezeit. - Kíváncsian várom az eredményt. - villantott egy félmosolyt, majd elment mellettem. Várhatja is, mert jönni fog. 

                                 ~ Jimin Szemszögéből~ [Második Nap]

Miután felhúztam a cipzárt a sportdzsekimen, kimentem a biciklimért. Úgylátszik Jungkook már elindult. Mi ketten mindig korábban kelünk és együtt elmegyünk biciklizni, a többiek délután szoktak edzőterembe járni, mi olyankor már kidőlünk. Felültem, majd elkezdtem tekerni. Mikor az ismerős hídhoz értem, megláttam ahogy csapattársam belekortyol az üvegébe és nézelődik. Odatekertem, majd lelassítottam.
- Engem keresel? - mosolyogtam miután végleg megállt az eszköz. Válaszul csak rámnézett, majd felszállt a biciklijére.
- Verseny a parkig? - villantotta meg fogsorát miközben huncutan mosolygott.
- Még mindig nem adtad fel? - indultam el. 10 éves korom óta ismerem, azóta próbál gyorsabb lenni nálam, de nem sikerült még. Csak halványan mosolyogva visszanézett, majd eltekert mellőlem. Szokásosan leelőztem, akárhányszor is ért be.  Így ment ez a park bejáratáig, ahol végül én értem először célba.

Begomboltam a fehér, szűk ingemet majd ráhúztam az iskola öltönyét. Még vetettem magamra egy utolsó pillantást a tükörben és leindultam a lépcsőn.
- Indulhatnánk? Mindenki kész van? - kiabált fel RapMon, mire a maradék is le jött. Leaderünk körbenézett, majd intett egyet hogy menjünk. Mindenkit láttam, csak Kookiet nem, pedig RapMon nem felejt el senkit.
- Hyung, Kook hol van? - kérdeztem tőle, miközben mellette sétáltam.
- Előbb indult el. - vonta meg a vállát.
- Talált valami csajt? - fonta össze karjait Suga a mellkasa előtt.
- A maknae-nak csak nincs már előbb barátnője mint Jiminnek. Vagy de? - ráncolta a homlokát J-Hope.
- Ha lányról van szó akkor valakinek a suliból kell lennie nem? - húztam össze a szemeimet, mire mindenki egyszerre bólintott.
- De nem tett senkiről megjegyzést, csak arról a dagi lányról. - nézett fel a telefonjából V.
- Kitudja..- mosolygott Jin.
Az osztályterembe belépve nem láttuk Jungkookot, talán reggelizik valakivel.
- Van még húsz percünk, veszünk valami kaját? - vakarta meg a fejét RapMon miután ránézett az órára. Elindultunk a büfé felé ahol reméltem hogy meglátom a maknaenk-at a barátnőjével, de nem. Furcsának találtam, eddig mindig mindent elmondott nekem ami történt vele, így először van az hogy utána kell járnom a dolgoknak. Oka viszont biztos van hogy most nem mesélt róla, szóval megértem, a végén úgy is minden kiderül.
Mire visszamentünk a terembe, Jungkook ott ült és nyomkodta a telefonját.
- Azthittem lekésitek az órát. - pillantott felénk, miközben levágódtunk a padokba.
- Csak vettünk valamit enni. - emelte fel a zacskót V, mire Jungkook csak egy "értem"-et bólintott, majd tovább nyomkodta a telefonját.
- De te mégis hol voltál? - ráncoltam a homlokom.
- Csak sétáltam egyet. Szellőztetni a fejemet, ilyesmi. - vonta meg a vállát. Előre néztem, majd megláttam a duci lányt. Jut eszembe, a nevét még nem is tudom. Érdekelt, szóval hogy kideríthessem, odamentem a padjához, lehajoltam hozzá, majd leolvastam a névtáblájáról a nevét.
- Han Min Nae.. - mosolyogtam rá miközben tágra nyitott szempárjába néztem. Meglepődhetett.
- Csak a neved kellett. - fordultam el, majd visszaültem a helyemre. A fiúk felvont szemmel néztek engem, csak Jungkook nézett rám mérgesen. Túl kedves mindenkivel.

Megszólalt a csengő, majd Yoon-tanárnő lépett be. Átmentünk a zeneterembe és felsorakoztunk.
- Ma sok dolgunk lesz. Minden évfolyamról kell egy előadás a nyitó showra ami másfél hét múlva lesz, így nekünk is ki kell választanunk valakit. Duplaóránk van, ezért adok nektek egy órát hogy eldöntsétek a dalt és hogy párban vagy egyedül énekeltek. Koreográfia nem szükséges, azt táncórán beszélitek meg. - mondta, majd egy könyvvel visszavonult.

                                                    ~ Jungkook Szemszögéből ~

Tisztán hallottam amit a tanárnő mondott, viszont csak arra tudtam gondolni hyung mit mondhatott Minae-nak.
A többiek példáját követve a banda leült a földre egy körbe, remélve hogy kitaláljuk mit csináljunk.
- Szavazzuk meg. Ötletek? - kezdte RapMon.
- Touch My Body! - kurjantotta V, mire néhányan felénk néztek, mi meg csak hurrogtunk és lökdöstük V-t. Amíg ő elkezdte énekelni a népszerű lánycsapat dalát, egy tucat ötlet jött mindenhonnan.
- H.O.T? Valami régihez mit szólnátok? - hozta fel Jin.
- A Candy nem hangzik rossznak..- gondolkozott el Suga.
- Shinee? - kérdezte Jimin.
- Szerintem olyasmi kéne ami illik hozzánk.. rap rész is kéne. Olyasmit sokat gyakoroltunk, nem?- szólalt meg J-Hope.
- BigBang? - kérdeztem. Sokaknak a bandából a BigBang tagjai a példaképük, köztük nekemis, szóval nem tartottam rossz ötletnek.
- Tényleg! Mit? Bang Bang Bang? - kérdezte V miután abbahagyta az éneklést.
- Ha már BigBang akkor Loser. Ahhoz begyakoroltuk a koreográfiát is.. - mondta Jimin, mire egyként bólítottunk.
Felálltunk, majd halkan néhányszor elénekeltük a dalt és javítottunk a tánclépéseken. Megvártuk hogy leteljen az egy óra, a tanárnő utasítására pedig felsorakozott az egész osztály.
- Az előadásotokról ítélve folyik majd a szavazás az egész osztály közt. - magyarázta el. - Sok szerencsét. - mosolygott, majd leült egy székre. Eszméletlenül jól énekeltek, még ha volt köztük néhány hamis hang is.
Minae jött, a barátnőjével együtt énekelt. Ránéztem, majd ahogy elkaptam a tekintetét tátogtam neki egy "fighting"-ot.
A gépen beállították a háttérzenét, majd elkezdték énekelni a dalt. Azonnal felismertem, Yoon Mi Rae-tól a Touch Love. Anyu nagyon szerette ezt a számot amikor fiatal volt. Minae hangja valami elképesztően gyönyörű volt, és mint vártam, hibátlan. A végén csakúgy mint az első alkalomnál amikor énekelt, mindenki tátott szájjal nézte őket.
Mire mi jöttünk, a lányok ujjongtak, a fiúk pedig féltékenyen bámulva várták az előadást. J-Hope nyomkodott valamit a gépen, mire elindult a Loser. Ahogy elkezdtünk énekelni, végignéztem a "közönségen" akik teljesen megvoltak lepődve. A tánc is jól ment, én legalábbis nem vettem észre semmiféle hibát. Ahogy vége lett a dalnak, bármennyire is kevesen voltunk a teremben, eszméletlen hangos tapsviharral reagált az osztály. Elég biztos voltam benne hogy jó eredményünk lesz, hiszen a tánc egy plusz pont, az pedig hogy már be van gyakorolva még nagyobb előny.

- Nagyon jók voltatok, elmondanátok mi a banda neve? - mosolygott a tanárnő miután befejezte a tapsolást.
- Bangtan Sonyeondan.- mondtuk mindannyian, egyszerre, mire bólintott egyet.
- Az asztalról vegyetek egy post-itet és írjátok rá a szavazatokat. Egy előadót választhattok csak, máshogy nem ér! - nézett végig az osztályon a tanárnő.
Mindenki gyorsan lefirkált egy nevet, majd összehajtotta. Minae-ra szavaztam, azt akartam hogy az egész suli lássa milyen tehetséges. Mielőtt elindultam volna a tanárnőhöz leadni, kíváncsiságból rápillantottam Jimin hyung papírjára. Han Min Nae. Minae-ra szavazott? Nem úgy volt hogy nem bírja?
Anélkül hogy észrevett volna, elment mellettem majd leadta szavazatát.

Yoon Tanárnő a táblára írta a szavazatokat, ami viszont már az elején eldőlt.
- 13 szavazat a Bangtan Sonyeondannak, 2 Han Min Nae&Baek HyeSun-nak. - tapsikolt a tanárnő.
Jiminre néztem, nem tudtam eldönteni tekintetén hogy csalódott, vagy örül-e az eredménynek.
- Aki a nyitó előadáson fellép és ezzel esélyt kap arra hogy felvegyék egy ügynökséghez és idővel ledebütáljon.. a Bangtan Sonyeondan. - mondta mosolyogva.


                                                        ~ Jimin Szemszögéből~

Ha Minae nyert volna, vajon felmert volna menni a színpadra? Kíváncsi voltam, így még ha lehetetlennek is tűnt, reméltem hogy sikerül neki.
Szünetben indultam volna a következő órára ami a táncteremben volt, de Jungkook megállított.
- Miért szavaztál rá? - nézett rám kételkedően. Mégis honnan tudja?
- Látni akartam elbukni. - mosolyogtam gúnyosan, még ha nem is volt igaz.
- Miért érdekel téged ennyire? - húzta össze a szemöldökét. Ez volt az a kérdés, amire én sem tudtam a választ.
- És téged? - vágtam vissza egy idő gondolkozás után. Csak nézett rám, én pedig elmentem mellette és folytattam utamat a teremhez.
Az azutáni 5 órában megismertünk még néhány tanárt, mint például az angolt,matekot, nyelvtant és tesit. A nap végére elszakadtam a többiektől, viszont jó ötletnek tartottam hogy elmegyek egyet sétálni, így nem is kerestem meg őket.
Végre úgyéreztem, elfelejthetek mindent amiben a zene és a friss levegő segített leginkább. Fel kellett volna hívnom már egy ideje anyuékat, de ha őszintének kell lennem, egyáltalán nem érdekel mi van velük. Nincs szükségem olyan emberekre akik kedvükre hívnak és küldenek el. Egyet tudok most, énekelni akarok. Semmi mást, csak énekelni és a fiúkkal lenni.
Miközben sétáltam egy Sunchan egyenruhás lány tűnt fel a láthatáromon. Jobbról jött, majd az én irányomba indult. Közelebbről felismertem, Minae volt az. Már egy ideje úgyéreztem hogy bocsánatot kéne kérnem mindenért, még ha fáj is a büszkeségemnek, így úgygondoltam kihasználom a helyzetet.
- Minae..- szóltam neki, majd rámnézett. Beszédre nyitottam a szám, majd megláttam egy alakot mögötte.
- Hyung? - nézett rám Jungkook meglepődve. Gondolhattam volna.





                                            

                   

         

・1. Fejezet

                ~Minae szemszögéből~ [Még a meghallgatás napján]

 Olyan arccal sétáltam ki, mintha szellemet láttam volna. Nem bírtam felfogni a történteket, lehetetlen gondolatok hangzottak el a fejemben. Dolgok, amiket itt elérhetek... 
Kerestem a kijáratot, majd megláttam a szemüveges férfit egy ital automatánál. Mikor felegyenesedett, meglátott és rám mosolygott. Eszméletlen sok kérdésem volt hozzá. 
- Sonsaengnim… Kérdezhetnék néhány dolgot? - léptem közelebb hozzá félénken. 
- Rajta, csak nyugodtan - ivott bele az italába. Azt sem tudtam, hol kezdjem.
 - Miért… - kezdtem volna a mondatot, de csakúgy mint annak a nőébe, az én szavamba is belevágott. 
- Mert tehetséges vagy - tette le halkan a dobozos italát amiből hallatszott a szénsav sercegése. 
- De komolyan azt hiszi, hogy belőlem egy Idol lehet? Mármint, ez egy idol képző iskola - vakartam meg a fejemet. Még közelebb lépett hozzám, majd mélyen belenézett a szemembe. 
- Nagyon figyelj arra amit most mondok. Itt mindent elérhetsz, csak akarat kell hozzá. Nem azért választottalak ki, mert Idol-t szeretnék faragni belőled, mert arra képes lennél, csak nem akarod eléggé, hanem azért, hogy mások is hallják azt amit az előbb hallhattam. Minden az akarat kérdése  - mosolygott, felvette az italdobozát, még egyszer utoljára rám nézett és elment. 

Ezután különösen figyelve a közlekedésemre - hisz nem sok mindenre tudtam koncentrálni -elindultam haza, ahol izgalommal tele estem be az ajtón.

- Oh, Minae-ah! - fogad anyukám
- Felvettek! Átmentem! Anya, felvettek a Sunchanba! - ugrottam a nyakába. Anyu csak ott állt, nem mozdult, majd egy kis idő elteltével eltolt magától. 
- Te most viccelsz, ugye? - pásztázott nagy szemekkel. Láttam, mennyire meg van lepődve. Még mindig ideges voltam, amiért azt mondta, még ha igaza is volt, de most legalább örülhetnénk együtt. Ledobtam magamról a táskám, majd elkezdtem benne kutatni a papírért ami igazolja, hogy felvettek. Amint meglátta, a szájához kapta a kezét, rám nézett, majd visítva átölelt. 
- El sem tudod hinni, mennyire sajnálom amit mondtam. Csak ideges voltam amiért nem sikerült nekünk soha semmi. De támogatni foglak mindenben oké? - mosolygott anya.
Nem tudtam még neki megbocsátani rendesen, de elfogadtam, és enyhén bólintottam.
 Most már csak egy valaki maradt hátra, HyeSun.

- Futottam ahogy tudtam, mi történt? Még csirkét is hoztam! - mutatta fel a nagy zacskót miközben lerúgta a fehér, régi cipőit.
- Felvettek a Sunchanba - mondtam, reménykedve hogy el is hiszi. Mosolygott, majd bekapott egy csirkeszárnyat.
 - És utána? Elraboltak az ufók? - mondta teljesen komoly arccal és teli szájjal. Miután megmutattam neki a papírt, elég valószínű hogy félrenyelt, mivel enyhe köhögőrohamot kapott. Elmeséltem neki mindent, és boldogabbnak látszott még nálam is.
- Ugyanabba a suliba fogunk járniiii! - visított lelkesen. HyeSun egyébként kiskorom óta a legjobb barátnőm, aki nagyjából mindent tud rólam. Mindig is be akart jutni a Sunchanba, és neki is sikerült, ami mondjuk nem csoda. Tökéletesen táncol és gyönyörű a hangja, csakúgy mint az alakja. Közel lakunk egymáshoz, de nem sikerült egy középiskolába jutnunk, most viszont összejött a közös gimi.
- Szóval. Le akarsz fogyni?- vonta fel a szemöldökét, ahogy leült az ágyamra. - Igen. Csak most komolyan.. - mosolyogtam rá visszaemlékezve hányszor mondtam már ezt.
- Akkor tessék. Mostantól ilyet nem ehetsz. - tolta közelebb a csirkét hozzám. Felvettem egyet, egy ideig szemeztem vele, majd beleharaptam.
– Most utoljára. - paskolta meg a vállam, majd ő is elkezdett enni.
- Hétfőn bemegyünk majd együtt? - kérdeztem csámcsogva, mire ő csak hevesen bólogatott.

                                                     JungKook szemszögéből

- Mivel ez az első nap, csak 3 óránk lesz. Abból hányat lógjunk el? - vágta zsebre a kezét Jimin miközben a suli folyósóján sétáltunk.
- Idióta. Egyiket se! - vágta fejbe V, majd ahogy beértünk körülnéztünk az osztályteremben. Világos és hideg volt. Azonnal elfoglaltuk az utolsó 2 sort, aki pedig ott ült vette az adást, felállt és elült máshova. Mögöttünk összesúgtak a lányok, és kuncogtak. Itt sem lesz annyira más. Az óra már majdnem elkezdődött amikor 2 lány esett be. Az egyiken viszont megakadt a szemem… Ő hogy kerülhetett be ide? Nevetgélve jöttek be a terembe, de ahogy észrevették hogy az osztály elcsendesedett és mindenki őket nézi, a ducibb lány szorongva ment tovább, a másik pedig csak a földet bámulta. Miután elhelyezkedtek, lassan ugyan, de visszaállt a zaj.
 - Szerintetek hogy jutott be ide szegény? - nevetett Jimin, én pedig csak néztem. Ő most kinevette?
- Ki tudja. - vonta meg a vállát RapMon. – Ne foglalkozzatok vele. - vágta zsebre hosszú kezeit.
Az első óra osztályfőnöki volt - egy magas, borostás, fiatal férfi beszélt nekünk az iskoláról, a lehetőségekről és az órákról. Nem érdekelt nagyon senkit, a legtöbben inkább aludtak rajta. A következő óra tánc volt. Átmentünk egy üres terembe, csupán egy rádió volt ott. Felsorakoztunk a tükör elé ami elfoglalta az egész falat, majd követtük az új fiatal tanárnőnket.
- Ez vicces lesz.. - nevetett Jimin, majd odabiccentett a duci lányhoz. Többször elesett, de nem adta fel, és tovább próbálta a táncmozdulatokat. Hogy tud ezen nevetni? Le akartam cseszni, de J-Hope gyorsabb volt.
- Nem értem, hogy miért zavar ez téged. Nem tudnád egyszerűen békén hagyni? - csitította sajnálkozóan, mire Jimin válaszul csak megforgatta a szemeit. A következő óra ének volt. Éreztem, hogy érdekes lesz. Nem voltunk sokan, csak tizenöten egy osztályban, szóval kifért mindenkinek egy dal. A bandából mindenki kiválasztott magának egy dalt amit együtt próbáltunk - csak én választottam az egyik kedvenc dalomat, amit eddig csak egyedül énekeltem. A végén mindenki fészkelődött, a duci lány jött. De bátor volt és magabiztosan kisétált a zongorához, majd elkezdte énekelni ugyanazt a dalt, amit én énekeltem - Crushtól a Sofa-t. Sokkal szebben énekelte ki a hangokat, a hangja pedig egyszerűen gyönyörű volt.
- Mindent értek - suttogta Jin. Jimin-re néztem, ő pedig rezzenéstelen arccal állt ott, látszott rajta hogy meg van lepődve. Ahogy vége lett a dalnak, mindenki tapsolni kezdett, ő pedig halkan azt kántálta, hogy "köszönöm".
                                                      ~Jimin Szemszögéből~

Én magam sem tudtam mi volt a konkrét problémám ezzel a lánnyal. Talán csak az idegesített, hogy még csak le sem kell fogynia, és bejuthat ide. Lehetséges, hogy most a lefogyáson van, de eddig miért nem tette ha ide akart járni?
- Te hova mész? - hajolt bele az arcomba J-Hope.
- Nem vagyok éhes, menjetek enni. - intettem nekik, majd letértem az ital automatához, ahol a duci lány nyújtózkodott és próbált elérni egy magasabban lévő gombot. A bandában én vagyok a legkisebb, így most úgy éreztem, muszáj volt kihasználnom az alkalmat. Mögé léptem, és megnyomtam a gombot ami felé az ujja mutatott.
- K-kösz - lépett el az automatától lehajtott fejjel.
- Haladnál egy picit vagy én vegyem ki az italodat? - sétáltam hátrafelé, míg egy falhoz nem dőltem. Érdekes lány volt, az egyszer biztos, de idegesítő. Felvette az italát, nagy levegőt vett, majd felém fordult.
 - Az alakom miatt nézel le? Mert ha így van, csak gratulálni tudok - mért végig lesajnálóan, majd elsétált.
- Ébredj már fel, ez egy énekeseknek való iskola. Hogyan jutottál be ide? Így akarsz majd debütálni?- kérdeztem teljesen komoly arckifejezéssel.  

- Ezt te sem gondoltad komolyan - rázta a fejét, majd halványan, irónikusan elmosolyodott.


                                                        Minae Szemszögéből

- Akkor meg sok sikert - suttogta, miközben elment mellettem. Bunkó. Itt nem fogom hagyni magam. Most, hogy elértem azt amit akartam, nem 

fogok magam útjában állni azzal hogy hagyom magamat cseszegetni.

 - Te beszélgettél vele? - esett rám HyeSun. Éreztem, hogy őt csak az fogja érdekelni ahogy kinéznek. 

- Az egy bunkó. - mosolyogtam rá, majd beleittam az üvegbe. 

- Mit mondott? Miről beszélgettetek?- ütögette a vállam miközben ugrált. Próbáltam terelni, de csak egy idő után sikerült. - Figyi, ma anyu jön értem, ugye nem baj ha egyedül kell haza menned? – kérdezte miközben sétáltunk a kijárat felé. 

- Nem, dehogy - mosolyogtam rá. Miután HyeSun elment, elindultam hazafelé. Egész meleg volt, enyhe, hideg szelet lehetett csak érezni. Begyömöszöltem a fülhallgatóimat a fülembe és végiggondoltam mindent. Talán ez a jutalmam azért, hogy kibírtam azt a 4 évet? Hogy elértem az egyik álmomat? Vagy ez talán csak egy újabb büntetés, a jutalom pedig csak később jön? Vagy egyáltalán nem? A gondolataimat az szakította félbe, hogy észrevettem, hogy zuhanok. Egy kéz a csuklómon húzott le, és a hátsómra estem. Egy alkoholtól bűzlő, ápolatlan férfinek a szempárjai néztek engem. Szabad kezével végigsimított az arcomon, miközben próbáltam kiszabadulni a szorításából. Mondott valamit, láttam hogy mozog a szája, de semmit sem hallottam belőle a fülhallgatótól. Egy kezet láttam a férfi karján, ami elhúzta azt az arcomról. Mikor feljebb néztem, egy ismerős, fiatal fiút láttam. Kivettem a fülhallgatóm majd kicsit elhúzódtam a férfitől. 

- Jól vagy? - nézett mélyen a szemembe. Végigmértem, a mi egyenruhánk volt rajta. 

- I-igen - válaszoltam, majd felsegített. 

- Ismered? - biccentett a férfi felé aki még mindig nagy szemekkel nézett rám. 

- Nem - poroltam le az egyenruhám.

Egy idő után rájöttem, honnan ismerős - a bunkó fiúnak az egyik haverja.
- Mi a neved? - hajolt közelebb oldalról, mosolyogva.
- Minae. Han Min Nae - válaszoltam félénken, miközben az eget néztem. Vajon ő is olyan lehet mint a másik? Csak ő először megjátssza a kedveskét?
- Akkor az előbbi ahjusshi miért szólított Hae Soo-nak? - vonta fel a szemöldökét, a kedves arckifejezése viszont megmaradt. Egyből felkaptam a fejemet erre a névre - az igazi nevem. Amiről csak a szüleim és én tudtunk.

    

・Prológus

- Megvan a pénztárcája? - kérdezte miután leporolta az egyenruháját. A szőkére festett hajú lány oda dobta neki a rózsaszín, koszos pénztárcámat és felállt. SeoYoung még utoljára végigfürkészett, majd a másik lányba belekarolva sétált el. A föld hideg volt, ha megmozdultam a bőrömet horzsolta, de erőm az kicsi sem volt felállni.  Egy kérdésen járt az eszem: mivel érdemelhettem ki ezt? Mivel érdemelhettem ki azt, hogy az az ember akitől 4 év után azt hittem, végleg megszabadulok, újra velem van összezárva?

Összeszedtem magamat, és elindultam a bejárat felé.
Körülnéztem az osztályteremben - ő nem volt ott. Mindenki beszélgetett valakivel, csak én ültem egyedül a padban és olvastam. Nem akarom ezt. Nem fogom újra átélni azokat a napokat. Elegem van belőle. Megszólalt a csengő, én pedig felkaptam a táskámat és futottam, remélve hogy nem találkozok a tanárral.
Amilyen gyorsan csak lehetett, beütöttem a bejárati ajtó kódját és megkerestem anyut. 

- Mégis mi a jó istent keresel te itt? - csukta be maga mögött a konyha ajtaját ahogy meglátott. Nyitottam a számat, hogy válaszoljak de egy hang sem jött ki a torkomon. Csak rádőltem a vállára és sírtam, ahogy csak tudtam. Nem kérdezett, tudta már, hogy ilyenkor nem fogok tudni válaszolni. 

- És mit szeretnél, mit tegyek? Vetessem ki őt az iskolából? - nézett rám, miután elmeséltem neki mindent.

- Nem tudnék legalább a Sunchanban érettségizni? - már ezerszer nemet mondott arra az iskolára. Minimum ezerszer. De nem tudom feladni.

- Értsd már meg hogy nem fognak oda felvenni mert dagadt vagy, a kurva életbe! -  Én pedig csak bámultam ki a fejemből. Azthittem eddig, hogy nem szeretné hogy zenével foglalkozzak, de akkor ez volt a problémája. Kétségbeesett tekintettel sétálok fel a szobámba, nevemet motyogó anyukámat figyelmen kívül hagyva.
Mi történne, ha megpróbálnám? Ha nem hallgatnék anyura, meg sem kérdezném, csak elmennék?

                                                                    - 1 hét múlva - 

Ahogy beértem a terembe, egy kissebb tömeget láttam meg, ami vagy remegő vagy magabiztossággal teli fiatalokból állt.

- 138, kérem fáradjon be. - mondta egy női hang a hangosbemondón, majd egy remegő, szemüveges fiú felállt, és belépett az ajtón. Még néhányan bementek, majd én jöttem - akik utánam jöttek, próbálták elfolytani a nevetésüket ahogy felálltam, de nem sok sikerrel. Azonban igazuk volt, idővesztegetés az amit most csinálok. Lenyomtam a kilincset, majd besétáltam egy hűvös, rendezett szobába ahol két 40 körüli férfi, egy rövidhajú, füstösen sminkelt nő és egy fiatalabb, szemüveges férfi ült egy hosszú, kopott faasztal mögött. 

- Ön biztos ebben? - nézett rám lesajnálóan a nő én pedig válaszomon kezdtem el gondolkodni, miközben alsó ajkamat kezdtem el harapdálni.

-Han Min Nae, igaz? Kezdheted - mosolygott rám a szemüveges férfi.

Ailee-től a Singing Got Bettert énekeltem, amibe észre sem vettem, hogy beleéltem magam - ezt is az előttem ülő emberek arcikfejezéséből vettem ki. Kiskorom óta szerettem énekelni, de kevés alkalmam volt rá, és mivel tudtam, hogy nem érek el vele semmit, nem is próbálkoztam eleget.

Mire vége lett, a zsűri csak nézett, azt hittem egy végtelenségig fog tartani mire megszólalnak. Folyt rólam a víz és remegtem. 

-Sajnálom, de - kezdte volna el a nő amikor a szemüveges férfi megszakította. Pedig kíváncsi lettem volna, mit mond. "Sajnálom, de dagadt vagy"? "Először fogyj le"?

-Átment - csukta be a mappáját a férfi, majd felállt és kiment az ajtón.

- Ez megőrült? - suttogta az egyik férfi a másiknak, egész hallhatóan.  Ha átmentem, akkor az azt jelenti hogy mostantól ide járok? egy Idol képző iskolába? Onnan pedig elmehetek?

                                           Jimin Szemszögéből

- Szóval, le akarsz debütálni? - hallatott magából apám egy szaftos kuncogást. - Engedtem, hogy összeköltözz azokkal az idiótákkal, de nem elég, még le is akarsz debütálni? Te?
- Igen, pontosan én. A te idióta, tehetségtelen nyomorék fiad szeretne ledebütálni. És tudod mit? Az, hogy nem hiszel bennem, csak növeli a magabiztosságomat ezzel kapcsolatban! - vetettem oda neki remegő hanggal. Szemei kikerekedtek, én pedig mielőtt bármit is szólhatott volna, sarkon fordultam és fürge léptekkel hagytam el az irodáját. Jól elcseszted, Jimin - és ha nem debütálsz majd le? Akkor mi lesz? Visszakönyörgöd magad? Bravó! 

- Hyung! Mi történt? Hogy ment? - kérdezősködött legjobb barátom ahogy kiértem a jól ismert ház kapuján. Ahogy meglátta reménytelen tekintetemet, szemöldökét összehúzta s miután kikerültem őt, utánam eredt.
- Nem tudom, nem vártam meg a válaszát, miután jólesően kinevetett, ott hagytam - vontam meg a vállam.
- Hjaaa, akkor mit fogsz most csinálni? - fordult felém Jungkook zsebrevágott kezekkel. Kérdésén meglepődtem, hisz ebben a helyzetben végig csak a válaszon kellett volna gondolkodnom, de csak miután megemlítette kezdtem el agyalni rajta.
- Ki tudja - sóhajtok. - Majd csak lesz valami.