2015. július 30., csütörtök

・ 6. Fejezet

Ujját lassan elhúzta az államtól majd kezeit zsebre vágta, ennek ellenére viszont még mindig ugyanúgy bámult. Félőn pillantottam fel a szemébe és vártam az újabb kritikáját, ehelyett viszont csak gúnyosan elmosolyodott.
- Bocsánatot kéne kérnem? - vonta fel a szemöldökét, száját pedig egy kedvesebb mosolyra húzta. Még egyszer sem láttam ezt az arckifejezését.
- Ha akarsz - szürcsöltem bele a már majdnem üres poharamba, majd úgy ahogy ő tette, én is elkezdtem fürkészni
sötét szemeit.
- Először elő kell állnom egy megfelelő bocsánatkéréssel - lépett egyet a bal oldalamra, majd szemem sarkából szemléltem ahogy felém fordította a fejét a válaszomra várva.
- Volt rá elég időd, nem? - pillantottam egyenesen az ajtó felé, ahol egy egész tömeg susmorgott. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy éppenséggel egy híres emberrel beszélgettem, így eszembe se jutott hogy ekkora közönségünk lesz. Jimin felé fordultam, akinek az arca mindössze pár centiméterre volt az enyémtől. Értetlenül bámult rám, anélkül hogy meglepődött volna a közelségtől gondolom nem értette mire célzok. - Igaz is, soha nem gondoltad volna hogy sikerül nekem, igaz? - mosolyogtam rá gúnyosan, mire összehúzta a szemeit. Arcát még közelebb tolta az enyémhez, mire késztetést éreztem hogy hátrébb hőköljek, de kíváncsi voltam a cselekményére, így nem tettem.
- Ez a különbség köztünk, te gondoltad volna, hogy nekem sikerül, én viszont nem, hogy neked - suttogta miután a fülemhez hajolt. Legszívesebben ott helyben megpofoztam volna, hisz azt hittem végre kedvesebb lett, de úgy látszik csak még bunkóbbá tette ez az egy év - ehelyett viszont csak utána fordulva bámultam ahogy eltűnik a folyósó végén.
 - Milyen kapcsolatban vagytok? - hallottam hátam mögül egy feszült hangot, mire felé fordultam. Az egész tömeg ami ezelőtt még csak az ajtónál álldogált most engem vett körbe. Tudja ő ezt jól, hogy milyen helyzetbe hoz ezzel az egésszel. Ezzel az egésszel, amit 5 perc alatt művelt, az első napon, mielőtt elkezdődött volna bármilyen óra is. Már most elegem van ebből a gyökérből, de tudom, hogy bármennyire is próbálkozhatok az elkerülésével, nem fog sikerülni.
- Nem fogsz válaszolni? - lökött meg mutatóujjával az egyik lány. Göndörített, világosbarnára festett hajába túrt majd újra szúrósan pillantott rám.
- Nincs jobb dolgod? - mosolyogtam rá kedvesen. - Mellesleg jobban jársz ha Sunbae-nak hívsz - indultam volna el az ellenkező irányba, tovább szürcsölve az üvegemből.
- Yah! Válaszolj már! - kapta el a csuklómat ezúttal egy másik lány. - Mondom Sunb…
- Nem tudom mi folyik itt, de biztosan szórakoztató - szakított félbe egy velem körülbelül egykorú fiú. Szórakozott tekintettel szemlélte ahogy végigmérem. Lazán állt ott, mindkét kezét zsebre vágva, inge nem teljesen begombolva, hátizsákja pedig csak az egyik vállán lógott. Park Hyun Soo - olvastam le a névtáblájáról. Egész jóképű arca mellett mindkét oldalon a fülhallgató zsinórja lógott, amit a következő pillanatban viszont ki is rántott, majd gesztenyebarna szemeit még mindig rám szegezve biccentett egyet a másik lány felé. - Folytassátok csak - húzta félmosolyra a száját.
- Mi az isten.. Mindegy, válaszolj! - szólt hozzám újra az öntelt leányzó.
- De hallod, tényleg hívhatnád azért Sunbae-nak - vakarta meg a fejét a fiú.
- Kussolj már, könyörgöm! - kérlelte toporzékolva.
- Sunbae! - javította ki az ezek szerint fiatalabb lányt. Gőzöm sincs mi ez az egész, egy dolgot tudtam biztosan a helyzettel kapcsolatosan: le szeretnék lépni innen. Tényleg nincs kedvem most ilyen furcsa emberekkel egy légkörben lenni így szó nélkül próbáltam meg újra elindulni a termem felé, de csakúgy mint az első próbálkozásomnál, megragadták a csuklómat.
- Kopj már le! - fordultam hátra, karomat kitépve a szorításból, de mivel nem azt láttam magam előtt amire számítottam, meglepődve bámultam a szemöldökét felvonva gúnyosan mosolygó fiúra.
- Még nem láttalak, akkor másodikos lehetsz. - vakargatta az állát. Még utoljára rám pillantott, majd az értetlen tekintetem láttán újabb félmosoly jelent meg az arcán.
- Ddeng~ - mosolyogtam rá végül, majd egy utolsó pillantást vetve a szemöldöke összehúzására elfordultam és folytattam az utamat. ( a "deng" azt jelenti koreában hogy "helytelen" ) 

Az osztályterembe érve a második sorban ülő barátnőmet pillantottam meg - tényleg kellett volna helyet foglalnom, mindenki az utolsó néhány padra pályázik.
- Látod, miattad megint tökre elöl kell ülnünk - biggyesztette le a száját. - Mellesleg hol voltál? Megint veszekedtetek?
- Mi az első óránk? - pakoltam ki a fekete, régi tolltartómat amiben csupán néhány toll tartózkodott.
- Ofői, de válaszolj már! - csapott barátnőm az asztalra enyhén.
- Minae-ah! - éreztem meg egy kezet a vállamon, majd miután Kookie-ra pillantottam az osztály elkezdett sikítgatni és susmorogni.
- Szia! - fordultam felé ahogy a mögöttünk lévő asztalra ült.
- Alig ismertelek fel, eszméletlenül örülök neked - vigyorgott. Mögé pillantottam, az egész banda ott üldögélt. Egyébként ezt sem abból vettem ki hogy saját szememmel láttam őket, csak a fél osztály őket vette körül. A másik fele Jungkook-ot próbálta megközelíteni, viszont annak láttán hogy velem beszélget, inkább vártak egy picit.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. Hirtelen gőzöm sem volt mit mondjak neki. Annyit szerettem volna neki mesélni, kikérdezni mindent..
- Suli után szabad vagy? Jó lenne egy kicsit beszélgetni.. - vakargatta a fejét egy kínos mosoly közben.
- Persze, én is épp erre gondoltam - bólogattam hevesen, még mindig fülig érő szájjal.
- Üljetek a helyetekre, kezdődik az óra. - lépett be az ofőnk jóval csengetés után.
- Majd még beszélünk. - borzolta meg a hajamat Kook, majd gyorsan ellépkedett az asztalához. Komolyan leszokhatna erről, minden találkozásunk végén a hajamat kell igazgatnom. Ezután csak úgy mint az első év elején, az iskoláról kezdett el beszélni az ofő, így nem volt más választásom mint hogy remélve hogy a tanár nem veszi észre, a fülhallgatóimat bedugva zenét hallgassak.
- Úgy tűnik ez lesz a mi helyünk - csukja be maga mögött a gyakorlóterem ajtaját Jungkook. Mivel én már elhelyezkedtem a padlón, a falnak dőlve, megütögettem az alumíniumot mellettem, ezzel jelezve, hova üljön. Törökülésben ültünk egymás előtt, várva hogy a másik megszólaljon.
- Kezdd te - mondtuk egyszerre, majd kínosan elnevettük magunkat.
- Kő papír olló? - pillantott felém, mire bólintottam egyet és kinyújtottam a kezemet, amit ököllé formáztam.
- Kő papír olló! - motyogtuk mindketten, majd kíváncsian vezettük tekintetünket a kezünkre. Én kő, ő papír. Büszkén mosolyogva az öklömre tette kezét, majd rám nézett.
- Na, mesélj! - engedtem le a karomat az ölembe, kíváncsian várva a sztoriját.
- El sem hiszed milyen nehéz volt kiszabadítanom magam hogy találkozhassak veled - nevetgélt, mire éreztem hogy egy kis pír jelenik meg az arcomon miközben mosolygok. - Egész év alatt a minimum alvásra szánt óráink 7-ről 4-re csökkent. Egész nap táncoltunk, tornáztunk, énekeltünk -rémálom az egész! - kezdte el, én pedig meglepődve bámultam rá. Szóval igaz, hogy nehéz gyakornoknak lenni.
- Amíg forgattunk, csak fagyasztott kaját ettünk. Ezután még mosolyogni a fotókon meg a videókon, ehh. El sem bírod hinni hányszor fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam. A tanárok úgy bántak velünk mint a kutyákkal, a koreográfus egy őrült! - magyarázta a fejét fogva, én pedig próbáltam nem elnevetni magam azon, hogy mennyire beleélte magát. - Bocsi, ki kell adnom magamból - nevetgélt kínosan, mire hevesen megráztam a fejem.
- Nyugodtan - mosolyogtam rá kedvesen. Ezek után még nagyon sokat mesélt, az öltözőktől a napi rutinokig mindenről. Aztán én jöttem, bár nem volt sok mesélnivalóm - a barátokról akiket szereztem itt, HyunJoo-ról, a sok tornáról és még egyéb ilyen dolgokról meséltem neki, amiket ugyanolyan kíváncsian végig hallgatott, ahogy én.
- Nem engednek be senkit a rajongók, mert hogy bent vagy - hallottam meg egy ismerős hangot, majd gazdáját keresve az ajtó felé pillantottam. Jimin. Újra.
- Fejezzétek be a nyáladzásotokat, én itt gyakorolni szeretnék! - csukta be maga mögött az ajtót ahogy megpillantott.
- Jobb ha nem látnak meg - nyomott a kezembe egy napszemüveget és egy maszkot JungKook.
- Valószínű hogy már mindegy - kezdtem, a reggeli incidensre utalva, majd Jiminre pillantottam. Összehúzott szemekkel bámult engem. - De azért köszönöm.
Kook értetlenül nézett rám miközben felhúztam a kacatokat, de végül gondolom inkább feladta a gondolkozást. Az ajtó előtt körülbelül tizenöten vártak ránk, ahogy pedig kijöttünk azonnal elzárták az utunkat. Aranyosak, hogy nem hagytak bemenni senkit, de kicsit túlzásba viszik ezt az egészet.
- Ki vagy te? Együtt jártok?
- Mi van köztetek? - akaszkodott rám néhány lány, akiktől viszont szerencsére Jungkook kezemnél fogva elhúzott. Te jó ég de utálni fogom én ezt!
- Ez nem a reggeli lány? - hallottam meg hátulról egy suttogó rajongót. Francba.
Szorítottam egyet Jungkook kezén majd előrébb mentem, így már majdnem húztam magam után egészen a kijáratig.
- Taxi? - lassított le, ezzel enyhén visszarántva engem. Bólintottam egyet, majd számat harapdálva pillantottam hátrafelé miközben Jungkook - még mindig a kezemet fogva - le intett egy taxit.

- Nem igaz hogy szó szerint menekülnünk kell! - sóhajtott egyet, miután lediktálta a címet.
- Majd megszokod - mosolyogtam rá és elkezdtem leszedegetni a kacatokat az arcomról - egy kézzel, a másikat ugyanis még mindig fogta. Egyszerre pillantottunk az ölében pihenő összekulcsolt kezeinkre, mire engedett egyet a szorításon, végül pedig, egy kis pírral az arcán elhúzta. Próbáltam visszafogni a nevetésemet ahogy megláttam milyen zavarban volt, ez viszont csak úgy sikerült hogy  jobb kezemet ökölformában enyhén a számra nyomtam.
- Hjaa, a próbaterem kihúzva, akkor mit csináljunk? - szólalt végül meg, még mindig az ablakon kibámulva.
- Gőzöm sincs - kezdtem el töprengeni, hova is mehetnénk mostantól.
- Van egy ötletem! Van egy hely ahová Jimin hyunggal jártunk - nézett felém izgatottan, majd a sofőrünkhöz fordult. Jimin. Jimin, Jimin, Jimin. Mi lenne ha mostantól senki sem ejtené ki ezt a nevet előttem?
- Hongjedong felé vigyen, kérem.

- Életemben nem jártam itt, mit is keresünk? - néztem kíváncsian Kook-ra, ő viszont csak megragadta a kezemet és elkezdett húzni. Végül egy kisebb domb mögött lévő játszóteret pillantottam meg, ami mellett nem messze egy patak volt.
- Jó lesz? - vágta le magát egy régi, nyikorgó hintára miközben körbenézett.
- Igen! Nagyon tetszik - pillantottam felé miután rendesen körülnéztem. Odasétáltam hozzá, majd leültem a mellette lévő hintába - ami kishíján összenyomott - és ellöktem magam a földtől.
- Akkor mostantól ide jövünk, jó? - követte példámat.
- Igyekszem majd megjegyezni az utat. - mosolyogtam kínosan.

                          Jungkook Apja Szemszögéből

- Mi folyik oda kint? - biccentettem az üvegajtó felé. Egy alakot láttam, aki teljes erőfeszítéssel próbál átvergődni a biztonsági őrökön.
- Egy őrült szeretne beszélni önnel, de ne aggódjon nem engedjük be. Valami MinJoon a neve, azt mondta - vakargatta a fejét, míg többször az ajtó felé pillantott. A névre egyből felkaptam a fejem, majd lepörgött előttem minden.
- Engedd be! - támaszkodtam neki az íróasztalomnak.
- Tessék? - nézett rám értetlenül, mire felvontam a szemöldököm.
- Nem hallottad? - förmedtem rá. Hátrahőkölt, majd sietve lépkedett az ajtóhoz. Az őrök után ordított, és becsukta maga mögött az ajtót. Mégis mit szeretne megint, és hogy talált meg? Talán mégsem kellett volna beengednem?

- Jeon Jaewook! - zuhant be lihegve MinJoon. Kusza haja a szemébe lógott, egy foltos öltöny volt rajta, alatta pedig egy gyűrött ing, nem teljesen begombolva. Kopott lakkcipőivel beljebb lépett, majd megakadt rajtam a tekintete.
- Ugye tudod, hogy nekem kéne most itt lennem? - dobogtatott mutatóujjával az egyik polcon.
- Mit szeretnél? - sétáltam az íróasztalom mögé.
- Van egy kis tartozásod - mozgatta fel - le a mutatóujját ami felém mutatott. Sóhajtottam egyet, majd vártam, hogy kinyögje, mennyit szeretne.
- De nyugi, nem kérek pénzt. Csupán két dolgot - kérdőn bámultam rá ahogy közelebb lépett, majd karjait összefonta. - Segíts megtalálni HaeSoo-t, utána pedig segíts kivinni Amerikába - kérte határozottan.
- Ennyi? - meredtem rá elképedve. Lassan bólintott egyet, mire megköszörültem a torkom. - Mit tudsz róla? - nyúltam egy jegyzettömbért.
- Sunchan gimnázium, 17 éves, Kang Hae Soo.
- Ennyi? - firkáltam le az adatokat. Sunchan gimnázium. Nem lesz nehéz.
- Nem lesz olyan könnyű mint gondolnád. - mosolygott rám gúnyosan.
- Junghee-t megtaláltad? - pillantottam felé. Ahogy meghallotta a nevet, ködös tekintettel kezdte el fürkészni a földet.
- A lányomat sem találtam még meg, Junghee-t hogyan? - temette kezébe a fejét.
- 10 éved volt - húztam össze a szemöldököm.
- Elvettél tőlem minden lehetőséget, már akkor.
- A családodat magadnak intézted.
- Hogy merészelsz így beszélni velem? Könyörögnöd kéne a bocsánatomért, százszor megköszönni hogy hazudtam érted! Emlékezz már, hogy jutottál ide - mordult fel. Nem tudtam mit mondjak, csak ott álltam. - Elmegyek, jobb ha nem folytatjuk ezt - lépett ki lassan az irodából, én pedig lerogytam a székemre. Még le tud engem rombolni, és ezt jól tudja.
Amilyen gyorsan csak lehet, meg kell találnom azt a lányt.

2015. július 20., hétfő

・ 5. Fejezet

Annyeong!~ Szerencsére volt elég erőm és kedvem is megírni a következő részt 5 nappal (!) a határidő előtt, ennek ellenére viszont (szerintem) nem sikerült olyan rövidre c:
Na de jó olvasást, kritikákat, véleményeket, cseréket illetve bármilyen visszajelzést szívesen várok!~


- Hja, mit csinálsz? - löktem el magamtól, mire nagy szemeivel engem bámult.
- B-bocs, csak.. nagyon féltem és örültem hogy megtalált valaki. - vakargatta a fejét, majd a földet kezdte el bámulni. Elképedve néztem rá - attólfüggetlenül, hogy nagy a szája, azt hittem ő egy szerény lány, de úgylátszik van benne egy kis merészség.
- Nyugi, tudom hogy az alkalmat kihasználva öleltél át, így legalább lesz kifogásod. - nevettem gúnyosan, mire egy szúrós tekintettel fordult felém.
- Aish, jobb lett volna ha nem is jössz. - fintogrott, majd elindult. Mosolyogva néztem, ahogy öntelten sétál - a rossz irányba.
- Menjél csak, de az üdölőhely erre van. - mondtam épphogy hallhatóan, majd elindultam a helyes irányba. A következő pillanatban keresztbe tett karokkal, ajkát beharapva sétált el mellettem gyorsan, miközben arcát elfordította.
- Hja, az arcod hogy lehet ilyen vékony ha a tested ilyen?! - szóltam oda neki. Szeretem idegesíteni, a szúrós tekintete pedig roppant mulatságos.
- Az arcod hogy lehet ilyen pufi ha a tested nem az? - vágott vissza. Tényleg nagy a szája.
Egy ideig sétáltunk, miközben többször visszapillantott, remélve hogy nem látom meg, hogy megbizosonyodjon arról, itt vagyok-e még.
- Jobb. - szóltam, mikor egy leágazáshoz értünk. Utasításomat követte, majd lefordult. Kissé gyorsítottam, hogy ne tűnjön el a látókörömből - amilyen béna, bármire képes és azalatt az idő alatt amíg nem látom, simán eltévedne.
- De hogy tévedhetsz el a szülővárosodban? - jutott eszembe, mit akartam tőle megkérdezni.
- Semmire sem emlékszek a kiskoromból, azóta pedig először vagyok itt. - dugta kezét halványsárga kardigánjába, ami tökéletesen illett a bő, sárga, fehér virág - mintás ruhájához.
- És nem mondtad el az ofőnek? Hogy nem találsz el a piachoz? Azt hitted, majd megoldod valahogy? - kérdeztem kissé mérgesedő hangnemben, mire ő nem válaszolt, csak sértetten sétált tovább gyorsabban, köztünk nagyobb távolságot elérve.
- A gyümölcsök! - kapta kezét a szájához miközben felém fordult, mire én csak sóhajtva néztem rá. Az út szélén állt, így ahogy megláttam, hogy egy száguldó motor tart felé, derekától fogva húztam beljebb.
- Vigyázz már, te idióta! - ordítottam rá, mire rémülten nézett szemeimbe. Egy ideig így álldogáltunk, majd levettem a kezem a derekáról és elmentem mellette. Ahogy a következő sarokhoz értem, visszanéztem és láttam, hogy még mindig ott áll, a földet bámulva.
- Nem jössz? Erre van a piac! - kiabáltam oda neki, majd vártam. Lassan elindult, mikor pedig mellém ért, megállt és felvonta a szemöldökét. Előre biccentettem, hogy menjen előre, mire vette az adást és úgy, mint eddig,  3 méterről adtam neki az utasításokat. A piacon jókedvűen sétált miközben mindenkire rámosolygott, aki próbálta derűsen ordítozva rávenni hogy felvásárolja a fél árut.
- Mit vegyünk? - fordult felém, mire megvontam vállam - erre természetesen egy újabb szúrós tekintetet kaptam. Zsebre tett kézzel próbáltam a közelébe maradni a tömeg ellenére, mire lefordult egy standhoz.
- Mennyi egy ilyen? - nézett egy ahjummára miközben egy dinnyére mutatott.
- 14 ezer. - mosolygott rá a nő.
- Szerinted? - fordult felém tanácstalanul, mire mögé léptem és miután kihúztam a zsebemből az egyik kezem, végig kopogtattam az összes dinnyét.
- Ezt. - mondtam halkan Minae válla felől, mire rámosolygott az eladóra aki bólintott egyet.
- De ti nagyon fiatalnak tűntök, már is összeházasodtatok? - nézett felváltva rám és rá az ahjumma miközben egy szatyorba tuszkolta a dinnyét. Közelebb hajoltam Minae arcához hátulról, hogy lássam az arckifejezését - tág szemekkel bámult a nőre, majd megrázta a fejét.
- D-dehogyis! Egy iskolai kiránduláson vagyunk! - mondta miközben teljesen elpirult. Alig bírtam visszatartani a röhögést miközben kíváncsian figyeltem ahogy kínosan mosolyogva átnyújtja a pénzt.
- Pedig jól néztek ki együtt. - kacsintott rám végül a nő, mire már nem bírtam ki és elkezdtem röhögni. Minae a karomba boxolgatva sétált tovább, szemem sarkából pedig láttam, hogy ő is minden erejével próbálja elfolytani nevetését.

                                         
                                                Jungkook Szemszögéből 

- Hol voltál eddig? - ült fel az egyik ágyon J-Hope miután beestem az ajtón.
- Italokat venni. - vontam meg a vállam. Jó, közben elbeszélgettem az emberkékkel akik felismertek, de összességében tényleg csak italokat vettem. Körbenéztem a szobában, majd észrevettem hogy attól függetlenül hogy két szobára lett osztva a banda, mindenki itt van - Jimin Hyung-on kívül.
- Jimin elment Minae-ért mert eltévedt. - magyarázta V miután meglátta, hogy tekintetemmel legjobb barátomat keresem - amit viszont mondott, nem értettem rendesen. Jimin miért menne már el Minae-ért?
- Miért nem engem hívtatok?! - húztam össze a szemöldököm.
- Mert nem voltál itt? - pillantott fel a telefonjából RapMon.
- Hol vannak mo - kezdtem a mondatot amikor kinyiílt az ajtó. Magam mögé pillantottam, majd kíváncsian vártam hogy Jimin megszólaljon.
- Visszahoztam. - lépett be büszkén hyung, majd elterült az egyik ágyon, Suga mellett, aki egyébként egész végig aludt.
- Megöltétek egymást? - viccelődött Jin, miközben a többiek az arckifejezésemet figyelték.
- Majdnem. Jungkook, hol a francba voltál? Neked kellett volna elmenni érte! - mutatott rám.
- ..Hol volt? - kérdeztem végül.
- Egy padon ült és várt. - nevetett. Tényleg nem tud magára vigyázni ez a lány.
- Hjaa, jövőhéten már kezdődik a kiképzés nem? - terelte a szót Hobi.
- De ti tudtátok hogy egy évre elmegyünk? - ráncolta homlokát Jimin, mire mindenki bólintott egyet.
- Ahhoz képest, voltunk kemény 3 hetet suliban. - röhögött RapMon.
- És vissza kell jönni, még ha le is debütáltunk? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Suga miután felébredt.
- Mindegy mi lesz, vissza kell jönnünk. Úgyis csak 2 év, ha ezt nem vesszük. - magyarázta Jin.
- És ha 1 év után ledebütálunk, 17 évesek leszünk. - mosolygott RapMon. ( Koreában 16 évesen kezdik a gimit, 19-ig).
- Annyira ne éljük bele magunkat.. - dőltem neki az ágy támlájának.


A kirándulás végül elég unalmasan végződött - az osztály kicsit jobban megismerkedett, de ettől függetlenül nem történt sokminden. Kirándultunk, ettünk, aludtunk - nagyjából ebből állt az egész.
Minae-val nem volt túl sok alkalmam beszélgetni, de ami volt azt kihasználtam, így megfelelően tudunk majd elbúcsúzni.

- Mikorra kell beérnünk? - törölgette vizes haját Jin Hyung majd büszkén szemlélte ahogy a többiek lelkesen tömik magukba a kaját amit ő csinált.
- 9re. - csámcsogott V, majd én is leültem közéjük és elkezdtem falatozni.
- Hjaaaa de izgulok. - tette arcára a kezét Hoseok.
- Gyerekek, figyeljetek ide. - kezdte mondandóját a leader. - Ez itt most nem vicc, nem szórakozni megyünk oda. Mindent bele kell adnunk, hogy elérjünk valamit. Nem kötelező egy év alatt ledebütálnunk, de próbáljuk meg. Nincs megállás, értettétek? - nézett végig rajtunk. Mindenki tág szemekkel bámult a leaderre, hisz eddig még nem mondott soha ilyesmit. Végül Suga elkezdett bólogatni, mire mi is követtük példáját.

Kiléptünk az ajtón, mikor arcon csapott minket a hűvös levegő. Kissé szeles volt, a nap viszont sütött a tiszta égen. Elől a fiúk próbálták úgy megvitatni, hova is kell mennünk, hogy jussunk is valamire, de nem kellett sokáig próbálkozniuk hisz egy autóbusz állt a lakás előtt. Egy férfi állt mellette, aki ahogy meglátott, hevesen kezdett el integetni nekünk. Ahogy közelebb értünk hozzá hajolgatni kezdtünk, mire kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Mielőtt bármi félreértés legyen, a menedzseretek vagyok, nem a sofőrötök. - mosolygott kedvesen, mire kórusban üdvözöltük. - Song Ho Beom, remélem jól kijövünk majd. - nézett végig rajtunk, mire sorba bemutatkoztunk.
- Mi a nevetek? - vágta zsebre a kezét, mire mindannyian értetlenül bámultunk rá.
- Most mondtuk el.. - vakargatta a fejét a leader.
- Nem az. - nevetgélt a menedzserünk. - A banda neve. - mosolygott végül.
- Bangtan Sonyeondan. - feleltük egyszerre, mire bólintott egyet.
- Bangtan Sonyeondan.. - suttogta. - Lássuk mennyire is vagytok golyóállók. - villantotta meg fogsorát nevetése közben.


                                        1 év múlva, MiNae Szemszögéből

- Még egy picit tarts ki, mindjárt ott vagyunk, nehogy feladd! - lihegte a pár méterrel előttem kocogó HyunJoo. Éreztem, hogy izzadságcseppek folynak le az arcomról miközben lábaim kezdenek elgyengülni, de tudtam, hogy most nem szabad feladni - hisz már látom a házat, majdnem hogy érzem a hideg vizet ami pár perc múlva fog lecsorogni a torkomon miközben próbálok talpon maradni.
A személyes edzőm által kinyitott ajtón levegőért kapkodva estem be miután lefutottam a kellő hosszat.
- De ügyesek vagytok! - tapsikolt anyu miután odaadott egy üveg vizet, minek felét azonnal le is húztam.
- Ma.. megengedem, hogy ránézz a mérlegre. - mondta komolyan HyunJoo, mire tág szemekkel bámultam rá - az első fél évbe folyamatosan a mérleget nézegettem, azután viszont eldugta, miszerint jobb eredményt érünk el ha nem nézünk rá.
- Juj! Menjünk! - mosolygott ránk anyu, majd vártuk hogy HyunJoo kivegye a helyéről az eszközt. Miután megbizonyosodott róla, hogy nulláról indul, lassan a tornacipőm elé rakta.
Lassan ráálltam, ezúttal nem félve, hogy összetörik alattam - majd tág szemekkel bámultam a mutatóra. 48 kiló. 32 kilót fogytam 10 hónap alatt. Egy leírhatatlanul kellemes érzés fogott el. Elértem az egyik legnagyobb célom.
A mellettem álló két személyre néztem, akik miután visítottak és tapsoltak egy sort, büszkén mosolyogtak rám.
- Ez az utolsó hétvégéd a nyáriszünetből, ugye? - nézett rám nyugodtan HyunJoo, majd bólintottam egyet.
- Pihenj, megérdemled. - tette kezét a vállamra. - Megmondom őszintén hogy még nem láttam embert ilyen keményen dolgozni. Kimondhatatlanul büszke vagyok rád és nagyon örülök hogy melletted lehettem ezalatt az idő alatt. - folytatta mondandóját.
- Nagyon, nagyon köszönök mindent. - öleltem át, majd kikísértem az ajtóig. Integetve szállt be a kocsijába, majd elhajtott.

Megelégedve bámultam a testem a tükörbe - alig bírtam elhinni amit látok. Ha tudnám, se merném össze hasonlítani a régi kinézetemet a mostanival. Vajon így majd sikerül? Minden, amit akartam?
Egy törölközővel a kezemben a fürdő felé vettem az irányt.
A víz végigfolyt az arcomon, miközben még mindig nem tudtam elvonni a gondolataimat a suliról.
Vajon így is ugyanúgy kijövök majd az emberekkel, akikkel nagynehezen összebarátkoztam? Felismernek majd?

- Oppa! Itt, itt! - visított egy lány aki mellett elmentem. Vagy 40-50 személyes tömeg vett körül egy fekete autóbuszt. Nem egy híresség jár ide iskolába, így számomra semmi új, de általába nem szokott ekkora tömeg lenni. Talán ők azok? Tudom, hogy ledebütáltak és pár nap alatt brutálisan sok rajongót szereztek, így esélyes. Végül nagynehezen eljutottam az iskola bejárati ajtajához, ahol mégegyszer visszafordultam, hátha megláthatom, kik azok. A tömeg közt Jungkook mosolygó arcát pillantottam meg, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Felpillantott, így remélve, hogy majd észrevesz, lassan felemeltem a kezem és integetni kezdtem mire mégjobban elmosolyodott és visszaintegetett. A következő pillanatban elé állt egy lány, így inkább csak tovább mentem. Egész nyáron nem találkoztunk, néha-néha beszéltünk csak telefonon - akkor sem órákat, csak meséltünk magunkról. Szeretett volna kicsit tovább beszélgetni, vagy találkozni de egyikőnknek sem volt sok ideje, így végül nem sikerült összehozni. Viszont remélem, hogy most sikerül és letudunk ülni beszélgetni.
- Minae, annyeong! - integetett Ah Ra, majd idesétált hozzám.
- Te jó ég, teljesen megváltoztál! - mért végig egy vigyorral az arcán, mire csak mosolyogtam egyet.
- Mi van odakint? - biccentett az üvegajtó felé - innen is látszódott a tömeg.
- BTS. - válaszoltam, majd mosolyogva szemléltem ahogy kitágul a szeme.
- Úristen, bocsi, meg kell néznem őket. - futott el mellettem. Pedig nemrég egy osztályba jártak..
Tovább sétáltam, majd rápillantottam a kariórámra - még van időm venni valami kaját. Gondoltam, hogy bajban leszek, hisz a büfében általában csak szénhidrát és csoki van, de reménykedve lépkedtem el a bejáratig, ahol éreztem hogy valaki hátulról átkarolja a nyakamat.
- Minae-aaaah~ - visította HyeSun. Mosolyogva fordultam a körülbelül 2 napja nemlátott barátnőmhöz.
- Anyud hozott be? - sétáltam be a pulthoz, mire hevesen bólogatott.
- Láttad a fiúkat? Mondtak valamit? - kíváncsiskodott barátnőm miközben kifizettem a gyümölcsös smoothiemat.
- Hogy ne láttam volna őket? - mosolyogtam rá miközben rágcsálni kezdtem a szívószálat. - vagy 7 méterről integettünk egymásnak, nem tudtunk beszélni.. - magyaráztam neki.
- Ah..értem. Figyi, elmegyek gyorsan a mosdóba, addig foglalj helyet. - intett egyet, majd otthagyott. Tch.
Az órarendemet böngészve sétáltam a suli folyósóján amikor fejemmel beleütköztem valamibe, illetve valakibe. A majdnem üres plasztikpohárból kiálló szívószál még mindig a számba volt amikor felnéztem és egy hűvös tekintetet láttam meg. Jimin. Csak a tekintetéről tudtam, hogy ő az.
Fejemet lassan lehajtottam, majd a cipőmet kezdtem fürkészni, ez viszont láthatólag nem tetszett neki, mivel a következő pillanatban mutatóujja segítségével felemelte az államat. Mélyen a szemembe nézett, a tekintete viszont változott - ezúttal egy kifejezhetetlen és mély tekintettel fürkészte a szemeimet.








2015. július 15., szerda

・ 4. Fejezet 2/2

  Annyeong! Bocsi a késésért, de nagyon elvoltam foglalva a másik blogom írásával (..és a doramázással), így nem volt se időm se kedvem írni. Mára viszont sikerült, szóval jó olvasást! :3
Visszajelzéseket, kritikákat, cseréket mint mindig, szívesen várok!:)                                       



                                        [ Másnap ]


- Figyelem! - lépett be szigorú magatartással az ofőnk az osztályterembe, majd miután kihúzta a székét és leült a tanári asztalhoz, kivett egy tucat lapot a mappájából. - Pénteken szülői értekezlet, továbbá jövőhéten kirándulni megyünk Busanba. - folytatta mondandóját. Elvileg ott születtem, örültem hogy megismerhetem a szülővárosomat, hisz még életemben nem jártam ott. Ezután az ofő az órákról, a viselkedésünkről meg a szokásos cuccról kezdett el dumálni, amire viszont láthatóan senki sem figyelt, inkább beszélgetéssel kötötték le magukat. 
Padtársam a fali órát bámulta, tekintetével pedig követte a mutatót.
- Hm? - vonta fel a szemöldökét miután észrevette, hogy bámulom. Elkaptam a fejem, majd próbáltam figyelni arra, amit az ofő beszélt, de őszintén szólva kicsit sem érdekelt.
- A debütálók a kirándulás után hagyják csak el az iskolát. - magyarázta, mire viszont felkaptam a fejem és szemem sarkából Jimint szemléltem - összehúzta a szemöldökét, így valószínűleg nem tudott róla.
- Miről beszél? - suttogta maga elé, tekintetéből pedig azt lehetett levonni hogy erőse töri a fejét valamin.
- Egy évig nem jöttök suliba. - suttogtam neki, mire homlokát ráncolva felém pillantott, majd tovább bámulta az asztalt.

- Mit csinálsz itt ilyenkor? - láttam meg a tükörbe egy mögöttem álló alakot - Jungkook mosolygott rám, keresztbe tett kezekkel. Annyira beleéltem volna magam, hogy észre sem vettem hogy itt van?
- Mióta vagy itt? - fordultam felé, remélve hogy nem látszik hogy mennyire zavarban vagyok.
- Már egy ideje. - válaszolt még mindig aranyosan mosolyogva, majd felém nyújtott egy vizes üveget. - Gondoltam, szomjas leszel..- villantotta meg fehér fogsorát nevetése közben.
Miután lehúztam az üveg felét, a gyakorló terem padlóján ülve letörölgettem magamról az izzadságcseppeket, mikor ő is lehuppant mellém.
- Igaz a szóbeszéd? - kérdeztem félénken, hisz elvileg felvették őket egy ügynökséghez. Ahelyett, hogy válaszolt volna, csak mosolyogva lesütötte a szemét - tehát igaz. Őszintén szólva, azt hittem, semmi sem igaz a pletykából, de most hogy meg lett erősítve, eszméletlenül örülök.
- Hja! Tényleg? - ragadtam meg a karját amit a térdén pihentetett.
- Igen.. holnap kell aláírni a szerződéseket. - harapta meg az alsó ajkát még mindig mosolyogva.
- De jó! - tapsikoltam vigyorogva.
- Jobban örülsz neki mint én..- nevetgélt, miközben megborzolta a hajamat, majd elfeküdt a padlón.
- Hjaaa, vajon majd nekem is sikerül? - bámultam a plafont miután követtem a példáját és énis lefeküdtem.
- Biztos vagyok benne. Különben nem csodálnálak ennyire. - válaszolta.
- Te? Csodálsz? Engem? - néztem rá a homlokomat ráncolva.
- Az elejétől fogva csodállak.. tetszik, hogy kitartasz és nem adod fel, annak ellenére hogy mit mondanak mások. - fordította felém az arcát, én pedig elképedve bámultam. - Szóval mondhatjuk, hogy te vagy a példaképem. - mosolygott. Nem tudtam mit reagáljak erre, nem gondoltam volna hogy így tekint rám.
- Mi van, ennyire meglepődtél? - nevetgélt, miközben még mindig engem bámult.
- Kicsit furcsa hogy egy jövendőbeli énekesnek én vagyok a példaképe..- válaszoltam kissé zavarban, mire ő csak egy újabb mosollyal válaszolt. Eddig még nem is nevetgélt ennyit - így nem volt alkalmam észrevenni, milyen aranyos a mosolya.
- Minae-ah. - támaszkodott fel a könyökére, még mindig az én irányomba nézve. Felkaptam a fejem, hisz még sosem hívott így. ( Koreában -ah-t tesznek egymás nevének a végére ha közel állnak egymáshoz, olyasmi mint nálunk a -ke/-ka)
- Mostantól hívhatlak így? - kérdezte félénken, mire lassan bólintottam egyet.
- Cserébe viszont én hívhatlak Kookie-nak. - mosolyogtam huncutan, mire mosolyra húzta a száját és bólintott egyet.
- Akkor.. Minae-ah, megígérnél nekem valamit? - vonta fel szemöldökét izgatottan.
- Mit? - néztem rá kíváncsian.
- Valamikor.. mindegy mikor, szeretnék veled egy színpadon állni. - nézett mélyen a szemeimbe.
- Oké.. - mosolyogtam, majd kinyújtottam a kisujjam, hogy kisujjesküt tegyünk.
- Megígéred? - fonta enyém köré az övét, majd várta, hogy "lepecsételjük".
- Megígérem. - érintettem hozzá a nagyujjamat az övéhez, majd örömmel szemléltem a büszke mosolyát. - ..Kookie. - röhögtem el magam.
- Hja! Elrontottad a pillanatot! - kezdett el ő is röhögni, mire elhúztam a kezem az övétől.
- De.. akkor ez azt jelenti, hogy egy évig nem is jössz suliba? - kérdeztem elkomolyodott arccal miután eszembe jutottak a debütálásról szóló információk.
- Hogy érted? - húzta össze a szemöldökét. Vajon rosszul tudom?
- Hát.. nem úgy van hogy akit felvesz egy ügynökség egy évig nem jár iskolába hanem ott tanítják? - pislogtam rá. Elővette a telefonját, amit elkezdett nyomogatni, majd egy idő után csak olvasott.
- Tényleg.. - bámult a képernyőre, majd elhúzta a száját. - Attól még beszélünk, ugye? - nézett rám szomorúan.
- Persze. - mosolyogtam rá bíztatóan. Szomorú voltam, hogy elmegy, de ennek ellenére nagyon örültem hogy felvették. - Hm? - vontam fel a szemöldököm mikor megláttam hogy felém nyújtja a tenyerét.
- Telefon. Nincs meg a számod. - mosolygott rám, majd elmásztam a sarokba a kabátomért, minek zsebéből kihalásztam a telefonomat, amit odanyújtottam Jungkooknak. Pötyögött rajta egy ideig, majd visszaadta. Ránéztem a képernyőre, majd mosolyogva olvastam, hogy mentette el a számát - Kookie. 
- De neked nem kéne otthon lenned? - tette el zsebébe a telefonját, mire ránéztem a karórámra. 10 perc múlva otthon kéne lennem.
- De.. menjünk. - álltam fel miután összeszedtem a cuccaimat.

- Megjöttél? - kiabált anyu a konyhából - majd arcon csapott az égett szag. - HyunJoo adott néhány receptet, azokat próbálgatom.. - nevetgélt kínosan, és kiszedett valamit a sütőből.
- Klassz. - mosolyogtam rá, majd leültem egy székre. - Majd nézd meg az e-mailedet, elvileg ott vannak az információk a pénteki szülőiértekezletről. -
- Milyen szülőiértekezlet? - kérdezte miközben tovább munkálkodott.
- Valami kirándulás miatt, Busan-ba. - vontam meg a vállam.
- Aah.. és ettél már? - kapcsolta le a tűzhelyet. - Mindegy is, ebből muszáj enned. - rakott az asztalra egy tepsit, tele zöld valamivel.

                                                      [ Hétfő Reggel ]

- Hol vagy? Elindultál már? - szólt bele a telefonba HyeSun, miközben én a fülhallgatómat bogóztam.
- Igen.. - válaszoltam, majd körülnéztem. - A kereszteződésnél vagyok. - folytattam.
- Akkor megvárlak a hídnál. - nyomta ki. Mivel már nem volt érdemes arra az 5 percre kibogózni a fülhallgatómat, elraktam a zsebembe. Útközben azon gondolkoztam, milyen lesz majd a kirándulás. Tulajdonképpen mit is fogunk csinálni 5 napig?
- Jé, szia! - hajolt le hozzám egy korombeli, ismerős fiú integetve. Végigmértem, majd eszembe jutott. Jungkook csapattársa. Mögé néztem, majd 6 másik alakot fedeztem fel akik kíváncsian néztek. Vagyis végülis csak öt, hisz Jimin a szokásos hideg tekintetével méregetett. Jungkook mosolyogva integetett, mire egy mosollyal reagáltam.
- Tényleg, te nem is ismersz minket, ugye? - vakargatta meg a fejét egy világosbarna hajú.
- Pedig mi sokat hallottunk rólad. - néztek felváltva Jungkookra és Jiminre. Továbbra is csak mosolyogtam, hisz nem tudtam mit mondjak erre. Mindenesetre ha Jiminen múlik akkor biztos nem sok jót hallottak rólam.
- Én J-Hope vagyok. - mosolygott rám kedvesen az egyik tag, majd sorban bemutatkoztak, én pedig igyekeztem mindenkin találni valami jellemzőt ami majd segít megjegyezni a nevüket.
- Zavarban vagy? - nevetgélt az egyik tag. Talán V lehetett a neve?
- Nem, csak nem gondoltam volna hogy ilyen kedvesek vagytok.. - nevetgéltem kínosan.
- Ja, nyugi, csak Jimin bunkó közülünk. De tulajdonképpen ő a legkedvesebb, csak kell neki egy kis idő. - bokszolta vállba csapattársát RapMon, ha jól emlékszem. Erre Jimin egy rideg tekintettel válaszolt, ahogy szokott.
Eközben haladtunk a suli felé, így egy idő után az elképedt HyeSun-t is megpillantottam.
- Hja, ti hogy hogy együtt jöttök? - nézett felváltva rám és a fiúkra.
- Útközben találkoztunk. - mosolyogtam rá, majd próbáltam lekötni, hogy ne bámulja őket.

- Akkor mindenki itt van? - kérdezte mégegyszer utoljára az ofő, miután ellenőrizte a listáját.
- Igeeen. - válaszolta az osztály kórusban. A következő pillanatban egy régebbi busz kanyarodott be a suli feljárójára, amiből miután megállt, kipattant a sofőr. A busz hátuljához futott, amit felemelt.
- Oda dobjátok be a cuccaitokat. - mutatott a nagy helyiségre az ofőnk. Engedelmeskedtünk is neki, de mivel mindenki egyszerre indult meg a bőröndjükkel a kezükben, mindenki csak lökdösődött. Végül mindenkinek kiürült a keze és elhelyezkedtünk a buszon. Szerencsére nem vesztettem el magam mellől HyeSun-t, így sikerült egymás mellé ülnünk. De vajon mennyi idő mire odaérünk? Úgy tudom eszméletlen messze van Seoul-tól. Előre néztem, tekintetemmel Kookie-t kerestem, amikor megláttam hogy éppen kifelé hajolgat és nézelődik. Ahogy észrevett, elkezdett integetni mire mosolyogva visszaintegettem. Oldalról láttam, hogy a mellette lévő sorban Jimin bámulja lesajnálóan. Mosolyogva visszahúztam a fejem, majd kihalásztam a fülhallgatómat.
Út közben kiderült, hogy a repülőtérhez közeledünk - így felébresztettem a már alvó HyeSun-t, hogy végül még sem egy busz segítségével érjük el a célpontunkat.
Az ofőt követve barangoltunk a reptéren, majd végre leadhattuk a csomagjainkat. Ezután majdnem hogy futottunk a repülő bejáratához, amin miután végigmentünk egy csomó szempár kísért végig minket az ülőhelyünkig. Láthatóan nem örültek annak, hogy iskolások fogják boldogítani őket útközben, így együttéreztem velük.

- Gyerekek, maradjatok mindannyian ülve, csoportként megyünk ki! - kiabált a repülőgépen az ofőnk miután leszállt a gép.
Ahogy kijutottunk Busan repteréről, elindultunk az üdölőhelyre. Szerencsénk volt, hogy nem volt valami messze, így gyorsan odaértünk. Ránéztem a karórámra - reggel 10. Akkor olyan egy órás lehetett az út.
Őszintén szólva eszméletlen jó érzés volt "hazatérni", még ha minden olyan ismeretlennek is tűnt.
Kaptunk háromnegyed órát, hogy kipakoljunk, és elhelyezkedjünk. 4en voltunk egy szobában - én HyeSun-al és 2 másik lánnyal. Gőzöm sem volt kik voltak, de jófejnek tűntek, így nem volt velük bajom. Gyorsan végeztünk az ágy-elfoglalással illetve a beágyazással, és a kipakolással így a kis idő nagyrészét pihenéssel töltöttük.

- Minae-ah! Gyertek ki, az ofő szólt. - nyitott be Jungkook, majd tovább ment szólni az emberkéknek.
- Minae-ah? - néztek rám egyszerre mind a hárman, mire én csak egy kínos nevetgéléssel reagáltam.
- Hjaaa de jó hogy veletek kerültünk egy szobába. - mosolygott huncutan az egyik lány, majd felugrott az ágyról és elindult az ajtó felé. Végül mikor mindenki összegyűlt az előszobában, az ofő feladatokat kezdett kiosztogatni.
- Te ellenőrizd le a szobák tisztaságát. - mutatott egy magas, feketehajú lányra, aki ezután elindult a szobák felé.
- Te szerezz információkat, mit lehet itt csinálni. - mutatott egy fiúra.
- Te.. vegyél gyümölcsöket. - mutatott rám. Gőzöm sincs hol vagyok, de vegyek gyümölcsöket? Juhú!
- Aish, miért pont én..- suttogtam magam elé.
- Rád fér a mozgás. - kuncogott egy lány mellettem. Megforgattam a szemeimet, majd elindultam.

                                                  ~ Jimin Szemszögéből ~

- Tényleg ne menjünk ki? - nézett rám V.
- Nem hiszem hogy bármi fontos történne..- vontam meg a vállam, majd tovább lehunytam a szemeimet és megpróbáltam elaludni.

- Jimin-aaaaah~ - ébresztgetett J-Hope. - Menjünk sétálnii! - kérlelt, miután észrevette hogy felébredtem.
Nagynehezen rávett, így éppen mentünk volna le a lépcsőn amikor megpillantottuk Minae barátnőjét ahogy ajkát harapdálja és hívogatni próbál valakit.
- Baj van? - lépett oda hozzá Hyung.
- Minae 2 órája nem jött vissza.. - bámulta még mindig a telefonját, mire kíváncsian vártam Hyung ötletét.
- Az ofő küldte el? - vakargatta a fejét, majd leült a lány mellé, aki bólintott egyet.
- Itt született ezért úgy gondolta az ofő, hogy kiismeri majd magát.. - húzta el a száját.
- Küldjünk érte valakit. - szóltam közbe.
- Jungkook hol van? - nézett rám Hyung.
- Ő is elment valahová, úgy emlékszem.. - nézett felváltva rám és Hoseokra.
- Aish, pedig ő itt született.. de te is! - mutatott rám csapattársam.
Reméltem hogy nem arra akar kijukadni, hogy utána menjek, de észrevettem hogy valóban nincs más választásom, így elindultam a piac felé. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen hülye, hogy eltéved a szülővárosában?

Már vagy fél órája sétálgatok, de még mindig nem találtam ki a gondolkozási menetét ennek a lánynak. Az már leesett, hogy valószínű, hogy nem is a piac felé indult el, de lassan az összes utat végigjártam amin mehetett. Miért is csinálom ezt? Gőzöm sincs.
Csak sétáltam és sétáltam, amikor egy padon ülő lányt pillantottam meg.
- Minae? - szólítottam, mire felkapta a fejét. Persze, ha eltéved, akkor leül és vár. Logikus, nem? Anélkül, hogy rám nézett volna, felém rohant, amit mikor észrevettem próbáltam hátrálni, de eszembe jutott hogy nem tudna semmit sem csinálni, így megálltam.
A következő pillanatban rövid karjait a nyakam köré fonta, fejét pedig a mellkasomra helyezte.
Nem bírtam felfogni a helyzetet, hogy most konkrétan mit, miért és.. mi van?



                                                          

2015. július 8., szerda

・ 4. Fejezet ~ 1/2

 Annyeong! Ma csak az első rész felét hoztam el, már kivoltam dőlve így nem tudtam hozzá semmit sem írni, de remélem nem lesztek mérgesek c: ennek az oka természetesen a szeretett osztrák iskolarendszer, de ez már az utolsó hetem szóval hétvégén valószínű hogy sikerül megszülnöm a másik felét a negyedik fejezetnek, amit egyébként azért szedtem ketté mert ha a 2. résszel folytatom akkor nem haladnánk a tartalommal. lel, nemtudom hogy most jól fogalmaztam-e, de mindenesetre jó olvasást és léccilécci hagyjatok egy kis nyomot magatok után, eszméletlenül örülnék egy kis visszajelzésnek/kritikának:)                                


                      ~ HyunSoo Szemszögéből ~

- Ők? - biccentett az ősz, öregesebb férfi a fényekkel teli színpadra amin 7 már izzadó fiú állt.
- Még el sem kezdték..- mosolygott rá egy fiatalabb majd beleivott a poharába.
- Majd meglátod.. - válaszolta halkan, rekedten.
Hirtelen egy vékony, de férfias hang hangzott fel a teremben, amit zongora kísért. Fülbemászó dallamot énekelt, amibe lassan bekapcsolódott a rap. A háttérzene közben elektronikusabbá vált, az emberek pedig a lelátóról láthatóan szótlanul ültek ott. Ahogy vége lett a dalnak, a közönség óriási tapsviharral és fütyüléssel reagált, a színpadon álló fiúk pedig többször is meghajoltak. Tényleg első évesek lennének? Ahhoz képest elég jók.

A fájdalmaim ellenére is eszméletlen szívesen kimentem volna a színpadra a többiekkel miután megpillantottam őket, de tudtam hogy velem csak elbuknának. 
Felcsendült az ismerős dallam, majd hibátlanul kezdtek el táncolni és énekelni. Féltem, hogy ha valaki fefigyel rájuk, nélkülem szeretnék majd ledebütálni őket, de bíztam bennük és hittem, hogy nem mennek majd sehova nélkülem. 
- Ők milyenek? - biccentett egy másik fiatalabb a színpad felé majd az öreg felé nézett aki a poharát forgatta az asztalon. Szemem egyből kitágult és kíváncsian vártam válaszát.
- Túl sok ilyen fiúbanda van. Az előbbinek mi volt a neve? - nézett felé kíváncsian. 
Csalódottan néztem vissza a színpadra, majd reméltem hogy egy ügynökségnek felkeltik a figyelmét. Azoknak az elsőéveseknek nem kéne előbb ledebütálniuk nálunk.
- Bangtan Sonyeondan. - olvasta el jegyzeteit, mire az öreg bólintott egyet.
- Ők kellenek. - állt fel, indulásra készen.
- A többit nem is nézzük meg? Várjon! - futott előre a már félúton lévő, battyogó férfi után.

                                               ~ Jimin Szemszögéből ~

- NEM RONTOTTUK EEEEEEL! - kezdett el ugrálni V, ahogy beestünk az ajtón.
 A hangulat az öltözőben eszméletlen kaotikus volt, mindenki ordított és kiabált, én pedig csak gondolkoztam hogy most tényleg meg volt-e az első fellépésünk vagy csak álmodozok. Tudtam, hogy ez itt most a kezdete valaminek és csak arra tudtam gondolni, mi várhat rám ezek után.
Álmodozásomat a jól ismert alap iphone csengőhang zavarta meg amit még mindig nem cseréltem le, mire elkezdtem kutatni a zsebeimben. A képernyőn egy ismeretlen szám jelent meg, minek láttán kíváncsian elhúztam a zöld gombot.
- Igen? - szóltam bele a telefonba, miután elvonultam messze a többiektől, hogy nyugodtan telefonálhassak.
- Kijátszottad magad? - az ismerős, mogorva, férfias hang hallatán egy percig elgondokoztam, ki lehet a tulajdonosa, majd eszembejutott.
- Nem úgy volt hogy nem érdekellek? - komolyodott el a hangom.
Apát csak az érdekelte, hogy a nyomdokaiba lépjek, és mivel pár év múlva már ideje is lenne, át vegyem tőle a céget. Viszont ahogy megbizonyosodott arról, hogy én erre nem vagyok képes, elvégre nem érdekel, tök egyszerűen letojta mi van velem.
- Gyere haza, amíg szépen mondom. - sóhajtott egyet, mielőtt válaszolt.
- Nem. - vágtam rá gondolkozás nélkül. Most, hogy egy lépéssel vagyok azelőtt hogy elérjem az álmaimat, nem fog megengedni.
- Hogy merészelsz nemet mondani?! Azonnal gyere haza, vagy idehozatlak! - ordított rám, amit követően messzebb tartottam a telefont.
- Csinálj amit akarsz, szerinted érdekelsz? - ordítottam vissza, majd kinyomtam. Tudtam, hogy pár óra múlva otthon leszek mivel tényleg küldeni fog értem valakit, de nem érdekelt.
Az ordítozásom miatt mindenki meghökkenve engem bámult, én pedig csak lerogytam egy székre.
- Apád? - tolt elém egy vizesüveget Jungkook, mire halványan bólintottam és beleittam az üvegbe.
- Téged még nem zaklattak? - néztem rá. Nagyjából ugyanabban a helyzetben van mint én, szóval gondolom őt is nemsokára megkeresik.
Válaszul csak megrázta a fejét, majd tovább rágcsálta a vizes üvegében lévő neonzöld szívószálat.
- De ugye nem fog titeket elrabolni egy tucat egyenruhás izmos ember? - pislogott felváltva rám majd Jungkookra J-Hope, mire egyszerre vontuk meg a vállunkat.
- Hjaaa, tényleg nem értelek titeket. Itt vagytok egy bandában egy tucat idiótával miközben  sikeres cégek örökösei vagytok. - sóhajtott RapMon.
- Talán mert ők is ugyanolyan idióták mint mi. - vonta meg a vállát J-Hope, mire rávigyorogtam. Végülis igaza van.
Beszélgetésünket egy halk kopogás zavarta meg, majd egy fiatal férfi kukucskált be. Miután megjelentünk a látókörébe, teljesen kinyitotta az ajtót, majd kifelé nézett.
Egy kedves arcú, borostás, öreg ember lépkedett be az öltözőnkbe.
- Bangtan Sonyeondan, igaz? - mosolygott ránk. - A Hwayang ügynökség igazgatója vagyok, Choi Hoon Shik. - folytatta. Tág szemmel bámultunk egymásra - Hwayang?! - suttogtam magamban. A leghíresebb idolok minimum 70%-a ott debütált.
- Üljön le, kérem. - mutatott egy székre RapMon vigyorogva, majd miután az igazgató leült, ő is újra helyet foglalt.
- Minden évben eljövök ezekre az előadásokra, viszont ritkán van az hogy valaki megtetszik. De nektek van egy saját stílusotok, és tehetségesek is vagytok így úgyéreztem találkoznom kell veletek. - magyarázta kedvesen, mi pedig csak folyamatosan mosolyogtunk.

                                                ~Minae Szemszögéből~

- Oh, ittvagy? - fordult hátra anyu a sercegő lábostól, tekert egyet egy gombon majd az asztalhoz lépett, ahol egy huszas évei vége körül lévő világosbarna hajú nő ült.
- Tudom.. hogy nem szeretnéd túlzásba vinni a pénz miatt, de szeretném ha elérnéd az álmaidat, így úgygondoltam keresek egy magánedzőt. - mosolygott rá a nőre. Tudtam, hogy most tényleg nincs más választásom mint lefogyni.
- Park Hyun Joo vagyok, örvendek. - mosolygott rám, majd kinyújtotta hosszú kezét.
- Han Min Nae. - mutatkoztam be neki.
- Tudod körülbelül, hány kiló vagy most? - kérdezte kedvesen miután kezetráztunk.
- Úgy.. 80? - próbáltam felidézni a számot amit az orvosi mérleg mutatott még pár hete. Végigmért, néhány helyen pedig megnyomkodott, gondolom hogy a zsír és az izom mennyiségét nagyjából betudja lőni.
- Lassan de hatékonyan kell dolgoznunk, ugye türelmes vagy? - húzta mosolyra a száját, mire bólintottam egyet.  - Talán egy év, és sikerülni fog. Remélem nem túl sok. - nevetgélt, én pedig megráztam a fejem. Egyszerre féltem, izgultam és kíváncsi voltam milyen lesz ez az egy év, és mi lesz neki az eredménye. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek folyamán velem együtt minden meg fog változni, azt viszont nem tudtam hogy ennek örülnöm kéne vagy sem.