･ 5. Fejezet

Annyeong!~ Szerencsére volt elég erőm és kedvem is megírni a következő részt 5 nappal (!) a határidő előtt, ennek ellenére viszont (szerintem) nem sikerült olyan rövidre c:
Na de jó olvasást, kritikákat, véleményeket, cseréket illetve bármilyen visszajelzést szívesen várok!~


- Hja, mit csinálsz? - löktem el magamtól, mire nagy szemeivel engem bámult.
- B-bocs, csak.. nagyon féltem és örültem hogy megtalált valaki. - vakargatta a fejét, majd a földet kezdte el bámulni. Elképedve néztem rá - attólfüggetlenül, hogy nagy a szája, azt hittem ő egy szerény lány, de úgylátszik van benne egy kis merészség.
- Nyugi, tudom hogy az alkalmat kihasználva öleltél át, így legalább lesz kifogásod. - nevettem gúnyosan, mire egy szúrós tekintettel fordult felém.
- Aish, jobb lett volna ha nem is jössz. - fintogrott, majd elindult. Mosolyogva néztem, ahogy öntelten sétál - a rossz irányba.
- Menjél csak, de az üdölőhely erre van. - mondtam épphogy hallhatóan, majd elindultam a helyes irányba. A következő pillanatban keresztbe tett karokkal, ajkát beharapva sétált el mellettem gyorsan, miközben arcát elfordította.
- Hja, az arcod hogy lehet ilyen vékony ha a tested ilyen?! - szóltam oda neki. Szeretem idegesíteni, a szúrós tekintete pedig roppant mulatságos.
- Az arcod hogy lehet ilyen pufi ha a tested nem az? - vágott vissza. Tényleg nagy a szája.
Egy ideig sétáltunk, miközben többször visszapillantott, remélve hogy nem látom meg, hogy megbizosonyodjon arról, itt vagyok-e még.
- Jobb. - szóltam, mikor egy leágazáshoz értünk. Utasításomat követte, majd lefordult. Kissé gyorsítottam, hogy ne tűnjön el a látókörömből - amilyen béna, bármire képes és azalatt az idő alatt amíg nem látom, simán eltévedne.
- De hogy tévedhetsz el a szülővárosodban? - jutott eszembe, mit akartam tőle megkérdezni.
- Semmire sem emlékszek a kiskoromból, azóta pedig először vagyok itt. - dugta kezét halványsárga kardigánjába, ami tökéletesen illett a bő, sárga, fehér virág - mintás ruhájához.
- És nem mondtad el az ofőnek? Hogy nem találsz el a piachoz? Azt hitted, majd megoldod valahogy? - kérdeztem kissé mérgesedő hangnemben, mire ő nem válaszolt, csak sértetten sétált tovább gyorsabban, köztünk nagyobb távolságot elérve.
- A gyümölcsök! - kapta kezét a szájához miközben felém fordult, mire én csak sóhajtva néztem rá. Az út szélén állt, így ahogy megláttam, hogy egy száguldó motor tart felé, derekától fogva húztam beljebb.
- Vigyázz már, te idióta! - ordítottam rá, mire rémülten nézett szemeimbe. Egy ideig így álldogáltunk, majd levettem a kezem a derekáról és elmentem mellette. Ahogy a következő sarokhoz értem, visszanéztem és láttam, hogy még mindig ott áll, a földet bámulva.
- Nem jössz? Erre van a piac! - kiabáltam oda neki, majd vártam. Lassan elindult, mikor pedig mellém ért, megállt és felvonta a szemöldökét. Előre biccentettem, hogy menjen előre, mire vette az adást és úgy, mint eddig,  3 méterről adtam neki az utasításokat. A piacon jókedvűen sétált miközben mindenkire rámosolygott, aki próbálta derűsen ordítozva rávenni hogy felvásárolja a fél árut.
- Mit vegyünk? - fordult felém, mire megvontam vállam - erre természetesen egy újabb szúrós tekintetet kaptam. Zsebre tett kézzel próbáltam a közelébe maradni a tömeg ellenére, mire lefordult egy standhoz.
- Mennyi egy ilyen? - nézett egy ahjummára miközben egy dinnyére mutatott.
- 14 ezer. - mosolygott rá a nő.
- Szerinted? - fordult felém tanácstalanul, mire mögé léptem és miután kihúztam a zsebemből az egyik kezem, végig kopogtattam az összes dinnyét.
- Ezt. - mondtam halkan Minae válla felől, mire rámosolygott az eladóra aki bólintott egyet.
- De ti nagyon fiatalnak tűntök, már is összeházasodtatok? - nézett felváltva rám és rá az ahjumma miközben egy szatyorba tuszkolta a dinnyét. Közelebb hajoltam Minae arcához hátulról, hogy lássam az arckifejezését - tág szemekkel bámult a nőre, majd megrázta a fejét.
- D-dehogyis! Egy iskolai kiránduláson vagyunk! - mondta miközben teljesen elpirult. Alig bírtam visszatartani a röhögést miközben kíváncsian figyeltem ahogy kínosan mosolyogva átnyújtja a pénzt.
- Pedig jól néztek ki együtt. - kacsintott rám végül a nő, mire már nem bírtam ki és elkezdtem röhögni. Minae a karomba boxolgatva sétált tovább, szemem sarkából pedig láttam, hogy ő is minden erejével próbálja elfolytani nevetését.

                                         
                                                Jungkook Szemszögéből 

- Hol voltál eddig? - ült fel az egyik ágyon J-Hope miután beestem az ajtón.
- Italokat venni. - vontam meg a vállam. Jó, közben elbeszélgettem az emberkékkel akik felismertek, de összességében tényleg csak italokat vettem. Körbenéztem a szobában, majd észrevettem hogy attól függetlenül hogy két szobára lett osztva a banda, mindenki itt van - Jimin Hyung-on kívül.
- Jimin elment Minae-ért mert eltévedt. - magyarázta V miután meglátta, hogy tekintetemmel legjobb barátomat keresem - amit viszont mondott, nem értettem rendesen. Jimin miért menne már el Minae-ért?
- Miért nem engem hívtatok?! - húztam össze a szemöldököm.
- Mert nem voltál itt? - pillantott fel a telefonjából RapMon.
- Hol vannak mo - kezdtem a mondatot amikor kinyiílt az ajtó. Magam mögé pillantottam, majd kíváncsian vártam hogy Jimin megszólaljon.
- Visszahoztam. - lépett be büszkén hyung, majd elterült az egyik ágyon, Suga mellett, aki egyébként egész végig aludt.
- Megöltétek egymást? - viccelődött Jin, miközben a többiek az arckifejezésemet figyelték.
- Majdnem. Jungkook, hol a francba voltál? Neked kellett volna elmenni érte! - mutatott rám.
- ..Hol volt? - kérdeztem végül.
- Egy padon ült és várt. - nevetett. Tényleg nem tud magára vigyázni ez a lány.
- Hjaa, jövőhéten már kezdődik a kiképzés nem? - terelte a szót Hobi.
- De ti tudtátok hogy egy évre elmegyünk? - ráncolta homlokát Jimin, mire mindenki bólintott egyet.
- Ahhoz képest, voltunk kemény 3 hetet suliban. - röhögött RapMon.
- És vissza kell jönni, még ha le is debütáltunk? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Suga miután felébredt.
- Mindegy mi lesz, vissza kell jönnünk. Úgyis csak 2 év, ha ezt nem vesszük. - magyarázta Jin.
- És ha 1 év után ledebütálunk, 17 évesek leszünk. - mosolygott RapMon. ( Koreában 16 évesen kezdik a gimit, 19-ig).
- Annyira ne éljük bele magunkat.. - dőltem neki az ágy támlájának.


A kirándulás végül elég unalmasan végződött - az osztály kicsit jobban megismerkedett, de ettől függetlenül nem történt sokminden. Kirándultunk, ettünk, aludtunk - nagyjából ebből állt az egész.
Minae-val nem volt túl sok alkalmam beszélgetni, de ami volt azt kihasználtam, így megfelelően tudunk majd elbúcsúzni.

- Mikorra kell beérnünk? - törölgette vizes haját Jin Hyung majd büszkén szemlélte ahogy a többiek lelkesen tömik magukba a kaját amit ő csinált.
- 9re. - csámcsogott V, majd én is leültem közéjük és elkezdtem falatozni.
- Hjaaaa de izgulok. - tette arcára a kezét Hoseok.
- Gyerekek, figyeljetek ide. - kezdte mondandóját a leader. - Ez itt most nem vicc, nem szórakozni megyünk oda. Mindent bele kell adnunk, hogy elérjünk valamit. Nem kötelező egy év alatt ledebütálnunk, de próbáljuk meg. Nincs megállás, értettétek? - nézett végig rajtunk. Mindenki tág szemekkel bámult a leaderre, hisz eddig még nem mondott soha ilyesmit. Végül Suga elkezdett bólogatni, mire mi is követtük példáját.

Kiléptünk az ajtón, mikor arcon csapott minket a hűvös levegő. Kissé szeles volt, a nap viszont sütött a tiszta égen. Elől a fiúk próbálták úgy megvitatni, hova is kell mennünk, hogy jussunk is valamire, de nem kellett sokáig próbálkozniuk hisz egy autóbusz állt a lakás előtt. Egy férfi állt mellette, aki ahogy meglátott, hevesen kezdett el integetni nekünk. Ahogy közelebb értünk hozzá hajolgatni kezdtünk, mire kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Mielőtt bármi félreértés legyen, a menedzseretek vagyok, nem a sofőrötök. - mosolygott kedvesen, mire kórusban üdvözöltük. - Song Ho Beom, remélem jól kijövünk majd. - nézett végig rajtunk, mire sorba bemutatkoztunk.
- Mi a nevetek? - vágta zsebre a kezét, mire mindannyian értetlenül bámultunk rá.
- Most mondtuk el.. - vakargatta a fejét a leader.
- Nem az. - nevetgélt a menedzserünk. - A banda neve. - mosolygott végül.
- Bangtan Sonyeondan. - feleltük egyszerre, mire bólintott egyet.
- Bangtan Sonyeondan.. - suttogta. - Lássuk mennyire is vagytok golyóállók. - villantotta meg fogsorát nevetése közben.


                                        1 év múlva, MiNae Szemszögéből

- Még egy picit tarts ki, mindjárt ott vagyunk, nehogy feladd! - lihegte a pár méterrel előttem kocogó HyunJoo. Éreztem, hogy izzadságcseppek folynak le az arcomról miközben lábaim kezdenek elgyengülni, de tudtam, hogy most nem szabad feladni - hisz már látom a házat, majdnem hogy érzem a hideg vizet ami pár perc múlva fog lecsorogni a torkomon miközben próbálok talpon maradni.
A személyes edzőm által kinyitott ajtón levegőért kapkodva estem be miután lefutottam a kellő hosszat.
- De ügyesek vagytok! - tapsikolt anyu miután odaadott egy üveg vizet, minek felét azonnal le is húztam.
- Ma.. megengedem, hogy ránézz a mérlegre. - mondta komolyan HyunJoo, mire tág szemekkel bámultam rá - az első fél évbe folyamatosan a mérleget nézegettem, azután viszont eldugta, miszerint jobb eredményt érünk el ha nem nézünk rá.
- Juj! Menjünk! - mosolygott ránk anyu, majd vártuk hogy HyunJoo kivegye a helyéről az eszközt. Miután megbizonyosodott róla, hogy nulláról indul, lassan a tornacipőm elé rakta.
Lassan ráálltam, ezúttal nem félve, hogy összetörik alattam - majd tág szemekkel bámultam a mutatóra. 48 kiló. 32 kilót fogytam 10 hónap alatt. Egy leírhatatlanul kellemes érzés fogott el. Elértem az egyik legnagyobb célom.
A mellettem álló két személyre néztem, akik miután visítottak és tapsoltak egy sort, büszkén mosolyogtak rám.
- Ez az utolsó hétvégéd a nyáriszünetből, ugye? - nézett rám nyugodtan HyunJoo, majd bólintottam egyet.
- Pihenj, megérdemled. - tette kezét a vállamra. - Megmondom őszintén hogy még nem láttam embert ilyen keményen dolgozni. Kimondhatatlanul büszke vagyok rád és nagyon örülök hogy melletted lehettem ezalatt az idő alatt. - folytatta mondandóját.
- Nagyon, nagyon köszönök mindent. - öleltem át, majd kikísértem az ajtóig. Integetve szállt be a kocsijába, majd elhajtott.

Megelégedve bámultam a testem a tükörbe - alig bírtam elhinni amit látok. Ha tudnám, se merném össze hasonlítani a régi kinézetemet a mostanival. Vajon így majd sikerül? Minden, amit akartam?
Egy törölközővel a kezemben a fürdő felé vettem az irányt.
A víz végigfolyt az arcomon, miközben még mindig nem tudtam elvonni a gondolataimat a suliról.
Vajon így is ugyanúgy kijövök majd az emberekkel, akikkel nagynehezen összebarátkoztam? Felismernek majd?

- Oppa! Itt, itt! - visított egy lány aki mellett elmentem. Vagy 40-50 személyes tömeg vett körül egy fekete autóbuszt. Nem egy híresség jár ide iskolába, így számomra semmi új, de általába nem szokott ekkora tömeg lenni. Talán ők azok? Tudom, hogy ledebütáltak és pár nap alatt brutálisan sok rajongót szereztek, így esélyes. Végül nagynehezen eljutottam az iskola bejárati ajtajához, ahol mégegyszer visszafordultam, hátha megláthatom, kik azok. A tömeg közt Jungkook mosolygó arcát pillantottam meg, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Felpillantott, így remélve, hogy majd észrevesz, lassan felemeltem a kezem és integetni kezdtem mire mégjobban elmosolyodott és visszaintegetett. A következő pillanatban elé állt egy lány, így inkább csak tovább mentem. Egész nyáron nem találkoztunk, néha-néha beszéltünk csak telefonon - akkor sem órákat, csak meséltünk magunkról. Szeretett volna kicsit tovább beszélgetni, vagy találkozni de egyikőnknek sem volt sok ideje, így végül nem sikerült összehozni. Viszont remélem, hogy most sikerül és letudunk ülni beszélgetni.
- Minae, annyeong! - integetett Ah Ra, majd idesétált hozzám.
- Te jó ég, teljesen megváltoztál! - mért végig egy vigyorral az arcán, mire csak mosolyogtam egyet.
- Mi van odakint? - biccentett az üvegajtó felé - innen is látszódott a tömeg.
- BTS. - válaszoltam, majd mosolyogva szemléltem ahogy kitágul a szeme.
- Úristen, bocsi, meg kell néznem őket. - futott el mellettem. Pedig nemrég egy osztályba jártak..
Tovább sétáltam, majd rápillantottam a kariórámra - még van időm venni valami kaját. Gondoltam, hogy bajban leszek, hisz a büfében általában csak szénhidrát és csoki van, de reménykedve lépkedtem el a bejáratig, ahol éreztem hogy valaki hátulról átkarolja a nyakamat.
- Minae-aaaah~ - visította HyeSun. Mosolyogva fordultam a körülbelül 2 napja nemlátott barátnőmhöz.
- Anyud hozott be? - sétáltam be a pulthoz, mire hevesen bólogatott.
- Láttad a fiúkat? Mondtak valamit? - kíváncsiskodott barátnőm miközben kifizettem a gyümölcsös smoothiemat.
- Hogy ne láttam volna őket? - mosolyogtam rá miközben rágcsálni kezdtem a szívószálat. - vagy 7 méterről integettünk egymásnak, nem tudtunk beszélni.. - magyaráztam neki.
- Ah..értem. Figyi, elmegyek gyorsan a mosdóba, addig foglalj helyet. - intett egyet, majd otthagyott. Tch.
Az órarendemet böngészve sétáltam a suli folyósóján amikor fejemmel beleütköztem valamibe, illetve valakibe. A majdnem üres plasztikpohárból kiálló szívószál még mindig a számba volt amikor felnéztem és egy hűvös tekintetet láttam meg. Jimin. Csak a tekintetéről tudtam, hogy ő az.
Fejemet lassan lehajtottam, majd a cipőmet kezdtem fürkészni, ez viszont láthatólag nem tetszett neki, mivel a következő pillanatban mutatóujja segítségével felemelte az államat. Mélyen a szemembe nézett, a tekintete viszont változott - ezúttal egy kifejezhetetlen és mély tekintettel fürkészte a szemeimet.