･ 4. Fejezet 2/2

  Annyeong! Bocsi a késésért, de nagyon elvoltam foglalva a másik blogom írásával (..és a doramázással), így nem volt se időm se kedvem írni. Mára viszont sikerült, szóval jó olvasást! :3
Visszajelzéseket, kritikákat, cseréket mint mindig, szívesen várok!:)                                       



                                        [ Másnap ]

- Figyelem! - lépett be szigorú magatartással az ofőnk az osztályterembe, majd miután kihúzta a székét és leült a tanári asztalhoz, kivett egy tucat lapot a mappájából. - Pénteken szülői értekezlet, továbbá jövőhéten kirándulni megyünk Busanba. - folytatta mondandóját. Elvileg ott születtem, örültem hogy megismerhetem a szülővárosomat, hisz még életemben nem jártam ott. Ezután az ofő az órákról, a viselkedésünkről meg a szokásos cuccról kezdett el dumálni, amire viszont láthatóan senki sem figyelt, inkább beszélgetéssel kötötték le magukat. 
Padtársam a fali órát bámulta, tekintetével pedig követte a mutatót.
- Hm? - vonta fel a szemöldökét miután észrevette, hogy bámulom. Elkaptam a fejem, majd próbáltam figyelni arra, amit az ofő beszélt, de őszintén szólva kicsit sem érdekelt.
- A debütálók a kirándulás után hagyják csak el az iskolát. - magyarázta, mire viszont felkaptam a fejem és szemem sarkából Jimint szemléltem - összehúzta a szemöldökét, így valószínűleg nem tudott róla.
- Miről beszél? - suttogta maga elé, tekintetéből pedig azt lehetett levonni hogy erőse töri a fejét valamin.
- Egy évig nem jöttök suliba. - suttogtam neki, mire homlokát ráncolva felém pillantott, majd tovább bámulta az asztalt.

- Mit csinálsz itt ilyenkor? - láttam meg a tükörbe egy mögöttem álló alakot - Jungkook mosolygott rám, keresztbe tett kezekkel. Annyira beleéltem volna magam, hogy észre sem vettem hogy itt van?
- Mióta vagy itt? - fordultam felé, remélve hogy nem látszik hogy mennyire zavarban vagyok.
- Már egy ideje. - válaszolt még mindig aranyosan mosolyogva, majd felém nyújtott egy vizes üveget. - Gondoltam, szomjas leszel..- villantotta meg fehér fogsorát nevetése közben.
Miután lehúztam az üveg felét, a gyakorló terem padlóján ülve letörölgettem magamról az izzadságcseppeket, mikor ő is lehuppant mellém.
- Igaz a szóbeszéd? - kérdeztem félénken, hisz elvileg felvették őket egy ügynökséghez. Ahelyett, hogy válaszolt volna, csak mosolyogva lesütötte a szemét - tehát igaz. Őszintén szólva, azt hittem, semmi sem igaz a pletykából, de most hogy meg lett erősítve, eszméletlenül örülök.
- Hja! Tényleg? - ragadtam meg a karját amit a térdén pihentetett.
- Igen.. holnap kell aláírni a szerződéseket. - harapta meg az alsó ajkát még mindig mosolyogva.
- De jó! - tapsikoltam vigyorogva.
- Jobban örülsz neki mint én..- nevetgélt, miközben megborzolta a hajamat, majd elfeküdt a padlón.
- Hjaaa, vajon majd nekem is sikerül? - bámultam a plafont miután követtem a példáját és énis lefeküdtem.
- Biztos vagyok benne. Különben nem csodálnálak ennyire. - válaszolta.
- Te? Csodálsz? Engem? - néztem rá a homlokomat ráncolva.
- Az elejétől fogva csodállak.. tetszik, hogy kitartasz és nem adod fel, annak ellenére hogy mit mondanak mások. - fordította felém az arcát, én pedig elképedve bámultam. - Szóval mondhatjuk, hogy te vagy a példaképem. - mosolygott. Nem tudtam mit reagáljak erre, nem gondoltam volna hogy így tekint rám.
- Mi van, ennyire meglepődtél? - nevetgélt, miközben még mindig engem bámult.
- Kicsit furcsa hogy egy jövendőbeli énekesnek én vagyok a példaképe..- válaszoltam kissé zavarban, mire ő csak egy újabb mosollyal válaszolt. Eddig még nem is nevetgélt ennyit - így nem volt alkalmam észrevenni, milyen aranyos a mosolya.
- Minae-ah. - támaszkodott fel a könyökére, még mindig az én irányomba nézve. Felkaptam a fejem, hisz még sosem hívott így. ( Koreában -ah-t tesznek egymás nevének a végére ha közel állnak egymáshoz, olyasmi mint nálunk a -ke/-ka)
- Mostantól hívhatlak így? - kérdezte félénken, mire lassan bólintottam egyet.
- Cserébe viszont én hívhatlak Kookie-nak. - mosolyogtam huncutan, mire mosolyra húzta a száját és bólintott egyet.
- Akkor.. Minae-ah, megígérnél nekem valamit? - vonta fel szemöldökét izgatottan.
- Mit? - néztem rá kíváncsian.
- Valamikor.. mindegy mikor, szeretnék veled egy színpadon állni. - nézett mélyen a szemeimbe.
- Oké.. - mosolyogtam, majd kinyújtottam a kisujjam, hogy kisujjesküt tegyünk.
- Megígéred? - fonta enyém köré az övét, majd várta, hogy "lepecsételjük".
- Megígérem. - érintettem hozzá a nagyujjamat az övéhez, majd örömmel szemléltem a büszke mosolyát. - ..Kookie. - röhögtem el magam.
- Hja! Elrontottad a pillanatot! - kezdett el ő is röhögni, mire elhúztam a kezem az övétől.
- De.. akkor ez azt jelenti, hogy egy évig nem is jössz suliba? - kérdeztem elkomolyodott arccal miután eszembe jutottak a debütálásról szóló információk.
- Hogy érted? - húzta össze a szemöldökét. Vajon rosszul tudom?
- Hát.. nem úgy van hogy akit felvesz egy ügynökség egy évig nem jár iskolába hanem ott tanítják? - pislogtam rá. Elővette a telefonját, amit elkezdett nyomogatni, majd egy idő után csak olvasott.
- Tényleg.. - bámult a képernyőre, majd elhúzta a száját. - Attól még beszélünk, ugye? - nézett rám szomorúan.
- Persze. - mosolyogtam rá bíztatóan. Szomorú voltam, hogy elmegy, de ennek ellenére nagyon örültem hogy felvették. - Hm? - vontam fel a szemöldököm mikor megláttam hogy felém nyújtja a tenyerét.
- Telefon. Nincs meg a számod. - mosolygott rám, majd elmásztam a sarokba a kabátomért, minek zsebéből kihalásztam a telefonomat, amit odanyújtottam Jungkooknak. Pötyögött rajta egy ideig, majd visszaadta. Ránéztem a képernyőre, majd mosolyogva olvastam, hogy mentette el a számát - Kookie. 
- De neked nem kéne otthon lenned? - tette el zsebébe a telefonját, mire ránéztem a karórámra. 10 perc múlva otthon kéne lennem.
- De.. menjünk. - álltam fel miután összeszedtem a cuccaimat.

- Megjöttél? - kiabált anyu a konyhából - majd arcon csapott az égett szag. - HyunJoo adott néhány receptet, azokat próbálgatom.. - nevetgélt kínosan, és kiszedett valamit a sütőből.
- Klassz. - mosolyogtam rá, majd leültem egy székre. - Majd nézd meg az e-mailedet, elvileg ott vannak az információk a pénteki szülőiértekezletről. -
- Milyen szülőiértekezlet? - kérdezte miközben tovább munkálkodott.
- Valami kirándulás miatt, Busan-ba. - vontam meg a vállam.
- Aah.. és ettél már? - kapcsolta le a tűzhelyet. - Mindegy is, ebből muszáj enned. - rakott az asztalra egy tepsit, tele zöld valamivel.

                                                      [ Hétfő Reggel ]

- Hol vagy? Elindultál már? - szólt bele a telefonba HyeSun, miközben én a fülhallgatómat bogóztam.
- Igen.. - válaszoltam, majd körülnéztem. - A kereszteződésnél vagyok. - folytattam.
- Akkor megvárlak a hídnál. - nyomta ki. Mivel már nem volt érdemes arra az 5 percre kibogózni a fülhallgatómat, elraktam a zsebembe. Útközben azon gondolkoztam, milyen lesz majd a kirándulás. Tulajdonképpen mit is fogunk csinálni 5 napig?
- Jé, szia! - hajolt le hozzám egy korombeli, ismerős fiú integetve. Végigmértem, majd eszembe jutott. Jungkook csapattársa. Mögé néztem, majd 6 másik alakot fedeztem fel akik kíváncsian néztek. Vagyis végülis csak öt, hisz Jimin a szokásos hideg tekintetével méregetett. Jungkook mosolyogva integetett, mire egy mosollyal reagáltam.
- Tényleg, te nem is ismersz minket, ugye? - vakargatta meg a fejét egy világosbarna hajú.
- Pedig mi sokat hallottunk rólad. - néztek felváltva Jungkookra és Jiminre. Továbbra is csak mosolyogtam, hisz nem tudtam mit mondjak erre. Mindenesetre ha Jiminen múlik akkor biztos nem sok jót hallottak rólam.
- Én J-Hope vagyok. - mosolygott rám kedvesen az egyik tag, majd sorban bemutatkoztak, én pedig igyekeztem mindenkin találni valami jellemzőt ami majd segít megjegyezni a nevüket.
- Zavarban vagy? - nevetgélt az egyik tag. Talán V lehetett a neve?
- Nem, csak nem gondoltam volna hogy ilyen kedvesek vagytok.. - nevetgéltem kínosan.
- Ja, nyugi, csak Jimin bunkó közülünk. De tulajdonképpen ő a legkedvesebb, csak kell neki egy kis idő. - bokszolta vállba csapattársát RapMon, ha jól emlékszem. Erre Jimin egy rideg tekintettel válaszolt, ahogy szokott.
Eközben haladtunk a suli felé, így egy idő után az elképedt HyeSun-t is megpillantottam.
- Hja, ti hogy hogy együtt jöttök? - nézett felváltva rám és a fiúkra.
- Útközben találkoztunk. - mosolyogtam rá, majd próbáltam lekötni, hogy ne bámulja őket.

- Akkor mindenki itt van? - kérdezte mégegyszer utoljára az ofő, miután ellenőrizte a listáját.
- Igeeen. - válaszolta az osztály kórusban. A következő pillanatban egy régebbi busz kanyarodott be a suli feljárójára, amiből miután megállt, kipattant a sofőr. A busz hátuljához futott, amit felemelt.
- Oda dobjátok be a cuccaitokat. - mutatott a nagy helyiségre az ofőnk. Engedelmeskedtünk is neki, de mivel mindenki egyszerre indult meg a bőröndjükkel a kezükben, mindenki csak lökdösődött. Végül mindenkinek kiürült a keze és elhelyezkedtünk a buszon. Szerencsére nem vesztettem el magam mellől HyeSun-t, így sikerült egymás mellé ülnünk. De vajon mennyi idő mire odaérünk? Úgy tudom eszméletlen messze van Seoul-tól. Előre néztem, tekintetemmel Kookie-t kerestem, amikor megláttam hogy éppen kifelé hajolgat és nézelődik. Ahogy észrevett, elkezdett integetni mire mosolyogva visszaintegettem. Oldalról láttam, hogy a mellette lévő sorban Jimin bámulja lesajnálóan. Mosolyogva visszahúztam a fejem, majd kihalásztam a fülhallgatómat.
Út közben kiderült, hogy a repülőtérhez közeledünk - így felébresztettem a már alvó HyeSun-t, hogy végül még sem egy busz segítségével érjük el a célpontunkat.
Az ofőt követve barangoltunk a reptéren, majd végre leadhattuk a csomagjainkat. Ezután majdnem hogy futottunk a repülő bejáratához, amin miután végigmentünk egy csomó szempár kísért végig minket az ülőhelyünkig. Láthatóan nem örültek annak, hogy iskolások fogják boldogítani őket útközben, így együttéreztem velük.

- Gyerekek, maradjatok mindannyian ülve, csoportként megyünk ki! - kiabált a repülőgépen az ofőnk miután leszállt a gép.
Ahogy kijutottunk Busan repteréről, elindultunk az üdölőhelyre. Szerencsénk volt, hogy nem volt valami messze, így gyorsan odaértünk. Ránéztem a karórámra - reggel 10. Akkor olyan egy órás lehetett az út.
Őszintén szólva eszméletlen jó érzés volt "hazatérni", még ha minden olyan ismeretlennek is tűnt.
Kaptunk háromnegyed órát, hogy kipakoljunk, és elhelyezkedjünk. 4en voltunk egy szobában - én HyeSun-al és 2 másik lánnyal. Gőzöm sem volt kik voltak, de jófejnek tűntek, így nem volt velük bajom. Gyorsan végeztünk az ágy-elfoglalással illetve a beágyazással, és a kipakolással így a kis idő nagyrészét pihenéssel töltöttük.

- Minae-ah! Gyertek ki, az ofő szólt. - nyitott be Jungkook, majd tovább ment szólni az emberkéknek.
- Minae-ah? - néztek rám egyszerre mind a hárman, mire én csak egy kínos nevetgéléssel reagáltam.
- Hjaaa de jó hogy veletek kerültünk egy szobába. - mosolygott huncutan az egyik lány, majd felugrott az ágyról és elindult az ajtó felé. Végül mikor mindenki összegyűlt az előszobában, az ofő feladatokat kezdett kiosztogatni.
- Te ellenőrizd le a szobák tisztaságát. - mutatott egy magas, feketehajú lányra, aki ezután elindult a szobák felé.
- Te szerezz információkat, mit lehet itt csinálni. - mutatott egy fiúra.
- Te.. vegyél gyümölcsöket. - mutatott rám. Gőzöm sincs hol vagyok, de vegyek gyümölcsöket? Juhú!
- Aish, miért pont én..- suttogtam magam elé.
- Rád fér a mozgás. - kuncogott egy lány mellettem. Megforgattam a szemeimet, majd elindultam.

                                                  ~ Jimin Szemszögéből ~

- Tényleg ne menjünk ki? - nézett rám V.
- Nem hiszem hogy bármi fontos történne..- vontam meg a vállam, majd tovább lehunytam a szemeimet és megpróbáltam elaludni.

- Jimin-aaaaah~ - ébresztgetett J-Hope. - Menjünk sétálnii! - kérlelt, miután észrevette hogy felébredtem.
Nagynehezen rávett, így éppen mentünk volna le a lépcsőn amikor megpillantottuk Minae barátnőjét ahogy ajkát harapdálja és hívogatni próbál valakit.
- Baj van? - lépett oda hozzá Hyung.
- Minae 2 órája nem jött vissza.. - bámulta még mindig a telefonját, mire kíváncsian vártam Hyung ötletét.
- Az ofő küldte el? - vakargatta a fejét, majd leült a lány mellé, aki bólintott egyet.
- Itt született ezért úgy gondolta az ofő, hogy kiismeri majd magát.. - húzta el a száját.
- Küldjünk érte valakit. - szóltam közbe.
- Jungkook hol van? - nézett rám Hyung.
- Ő is elment valahová, úgy emlékszem.. - nézett felváltva rám és Hoseokra.
- Aish, pedig ő itt született.. de te is! - mutatott rám csapattársam.
Reméltem hogy nem arra akar kijukadni, hogy utána menjek, de észrevettem hogy valóban nincs más választásom, így elindultam a piac felé. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen hülye, hogy eltéved a szülővárosában?

Már vagy fél órája sétálgatok, de még mindig nem találtam ki a gondolkozási menetét ennek a lánynak. Az már leesett, hogy valószínű, hogy nem is a piac felé indult el, de lassan az összes utat végigjártam amin mehetett. Miért is csinálom ezt? Gőzöm sincs.
Csak sétáltam és sétáltam, amikor egy padon ülő lányt pillantottam meg.
- Minae? - szólítottam, mire felkapta a fejét. Persze, ha eltéved, akkor leül és vár. Logikus, nem? Anélkül, hogy rám nézett volna, felém rohant, amit mikor észrevettem próbáltam hátrálni, de eszembe jutott hogy nem tudna semmit sem csinálni, így megálltam.
A következő pillanatban rövid karjait a nyakam köré fonta, fejét pedig a mellkasomra helyezte.
Nem bírtam felfogni a helyzetet, hogy most konkrétan mit, miért és.. mi van?