- Bocsánatot kéne kérnem? - vonta fel a szemöldökét, száját pedig egy kedvesebb mosolyra húzta. Még egyszer sem láttam ezt az arckifejezését.
- Ha akarsz - szürcsöltem bele a már majdnem üres poharamba, majd úgy ahogy ő tette, én is elkezdtem fürkészni
sötét szemeit.
- Először elő kell állnom egy megfelelő bocsánatkéréssel - lépett egyet a bal oldalamra, majd szemem sarkából szemléltem ahogy felém fordította a fejét a válaszomra várva.
- Volt rá elég időd, nem? - pillantottam egyenesen az ajtó felé, ahol egy egész tömeg susmorgott. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy éppenséggel egy híres emberrel beszélgettem, így eszembe se jutott hogy ekkora közönségünk lesz. Jimin felé fordultam, akinek az arca mindössze pár centiméterre volt az enyémtől. Értetlenül bámult rám, anélkül hogy meglepődött volna a közelségtől gondolom nem értette mire célzok. - Igaz is, soha nem gondoltad volna hogy sikerül nekem, igaz? - mosolyogtam rá gúnyosan, mire összehúzta a szemeit. Arcát még közelebb tolta az enyémhez, mire késztetést éreztem hogy hátrébb hőköljek, de kíváncsi voltam a cselekményére, így nem tettem.
- Ez a különbség köztünk, te gondoltad volna, hogy nekem sikerül, én viszont nem, hogy neked - suttogta miután a fülemhez hajolt. Legszívesebben ott helyben megpofoztam volna, hisz azt hittem végre kedvesebb lett, de úgy látszik csak még bunkóbbá tette ez az egy év - ehelyett viszont csak utána fordulva bámultam ahogy eltűnik a folyósó végén.
- Milyen kapcsolatban vagytok? - hallottam hátam mögül egy feszült hangot, mire felé fordultam. Az egész tömeg ami ezelőtt még csak az ajtónál álldogált most engem vett körbe. Tudja ő ezt jól, hogy milyen helyzetbe hoz ezzel az egésszel. Ezzel az egésszel, amit 5 perc alatt művelt, az első napon, mielőtt elkezdődött volna bármilyen óra is. Már most elegem van ebből a gyökérből, de tudom, hogy bármennyire is próbálkozhatok az elkerülésével, nem fog sikerülni.
- Nem fogsz válaszolni? - lökött meg mutatóujjával az egyik lány. Göndörített, világosbarnára festett hajába túrt majd újra szúrósan pillantott rám.
- Nincs jobb dolgod? - mosolyogtam rá kedvesen. - Mellesleg jobban jársz ha Sunbae-nak hívsz - indultam volna el az ellenkező irányba, tovább szürcsölve az üvegemből.
- Yah! Válaszolj már! - kapta el a csuklómat ezúttal egy másik lány. - Mondom Sunb…
- Nem tudom mi folyik itt, de biztosan szórakoztató - szakított félbe egy velem körülbelül egykorú fiú. Szórakozott tekintettel szemlélte ahogy végigmérem. Lazán állt ott, mindkét kezét zsebre vágva, inge nem teljesen begombolva, hátizsákja pedig csak az egyik vállán lógott. Park Hyun Soo - olvastam le a névtáblájáról. Egész jóképű arca mellett mindkét oldalon a fülhallgató zsinórja lógott, amit a következő pillanatban viszont ki is rántott, majd gesztenyebarna szemeit még mindig rám szegezve biccentett egyet a másik lány felé. - Folytassátok csak - húzta félmosolyra a száját. - Mi az isten.. Mindegy, válaszolj! - szólt hozzám újra az öntelt leányzó.
- De hallod, tényleg hívhatnád azért Sunbae-nak - vakarta meg a fejét a fiú.
- Kussolj már, könyörgöm! - kérlelte toporzékolva.
- Sunbae! - javította ki az ezek szerint fiatalabb lányt. Gőzöm sincs mi ez az egész, egy dolgot tudtam biztosan a helyzettel kapcsolatosan: le szeretnék lépni innen. Tényleg nincs kedvem most ilyen furcsa emberekkel egy légkörben lenni így szó nélkül próbáltam meg újra elindulni a termem felé, de csakúgy mint az első próbálkozásomnál, megragadták a csuklómat.
- Kopj már le! - fordultam hátra, karomat kitépve a szorításból, de mivel nem azt láttam magam előtt amire számítottam, meglepődve bámultam a szemöldökét felvonva gúnyosan mosolygó fiúra.
- Még nem láttalak, akkor másodikos lehetsz. - vakargatta az állát. Még utoljára rám pillantott, majd az értetlen tekintetem láttán újabb félmosoly jelent meg az arcán.
- Ddeng~ - mosolyogtam rá végül, majd egy utolsó pillantást vetve a szemöldöke összehúzására elfordultam és folytattam az utamat. ( a "deng" azt jelenti koreában hogy "helytelen" )
Az osztályterembe érve a második sorban ülő barátnőmet pillantottam meg - tényleg kellett volna helyet foglalnom, mindenki az utolsó néhány padra pályázik.
- Látod, miattad megint tökre elöl kell ülnünk - biggyesztette le a száját. - Mellesleg hol voltál? Megint veszekedtetek?
- Mi az első óránk? - pakoltam ki a fekete, régi tolltartómat amiben csupán néhány toll tartózkodott.
- Ofői, de válaszolj már! - csapott barátnőm az asztalra enyhén.
- Minae-ah! - éreztem meg egy kezet a vállamon, majd miután Kookie-ra pillantottam az osztály elkezdett sikítgatni és susmorogni.
- Szia! - fordultam felé ahogy a mögöttünk lévő asztalra ült.
- Alig ismertelek fel, eszméletlenül örülök neked - vigyorgott. Mögé pillantottam, az egész banda ott üldögélt. Egyébként ezt sem abból vettem ki hogy saját szememmel láttam őket, csak a fél osztály őket vette körül. A másik fele Jungkook-ot próbálta megközelíteni, viszont annak láttán hogy velem beszélget, inkább vártak egy picit.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. Hirtelen gőzöm sem volt mit mondjak neki. Annyit szerettem volna neki mesélni, kikérdezni mindent..
- Suli után szabad vagy? Jó lenne egy kicsit beszélgetni.. - vakargatta a fejét egy kínos mosoly közben.
- Persze, én is épp erre gondoltam - bólogattam hevesen, még mindig fülig érő szájjal.
- Üljetek a helyetekre, kezdődik az óra. - lépett be az ofőnk jóval csengetés után.
- Majd még beszélünk. - borzolta meg a hajamat Kook, majd gyorsan ellépkedett az asztalához. Komolyan leszokhatna erről, minden találkozásunk végén a hajamat kell igazgatnom. Ezután csak úgy mint az első év elején, az iskoláról kezdett el beszélni az ofő, így nem volt más választásom mint hogy remélve hogy a tanár nem veszi észre, a fülhallgatóimat bedugva zenét hallgassak.
- Úgy tűnik ez lesz a mi helyünk - csukja be maga mögött a gyakorlóterem ajtaját Jungkook. Mivel én már elhelyezkedtem a padlón, a falnak dőlve, megütögettem az alumíniumot mellettem, ezzel jelezve, hova üljön. Törökülésben ültünk egymás előtt, várva hogy a másik megszólaljon.
- Kezdd te - mondtuk egyszerre, majd kínosan elnevettük magunkat.
- Kő papír olló? - pillantott felém, mire bólintottam egyet és kinyújtottam a kezemet, amit ököllé formáztam.
- Kő papír olló! - motyogtuk mindketten, majd kíváncsian vezettük tekintetünket a kezünkre. Én kő, ő papír. Büszkén mosolyogva az öklömre tette kezét, majd rám nézett.
- Na, mesélj! - engedtem le a karomat az ölembe, kíváncsian várva a sztoriját.
- El sem hiszed milyen nehéz volt kiszabadítanom magam hogy találkozhassak veled - nevetgélt, mire éreztem hogy egy kis pír jelenik meg az arcomon miközben mosolygok. - Egész év alatt a minimum alvásra szánt óráink 7-ről 4-re csökkent. Egész nap táncoltunk, tornáztunk, énekeltünk -rémálom az egész! - kezdte el, én pedig meglepődve bámultam rá. Szóval igaz, hogy nehéz gyakornoknak lenni.
- Amíg forgattunk, csak fagyasztott kaját ettünk. Ezután még mosolyogni a fotókon meg a videókon, ehh. El sem bírod hinni hányszor fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam. A tanárok úgy bántak velünk mint a kutyákkal, a koreográfus egy őrült! - magyarázta a fejét fogva, én pedig próbáltam nem elnevetni magam azon, hogy mennyire beleélte magát. - Bocsi, ki kell adnom magamból - nevetgélt kínosan, mire hevesen megráztam a fejem. - Nyugodtan - mosolyogtam rá kedvesen. Ezek után még nagyon sokat mesélt, az öltözőktől a napi rutinokig mindenről. Aztán én jöttem, bár nem volt sok mesélnivalóm - a barátokról akiket szereztem itt, HyunJoo-ról, a sok tornáról és még egyéb ilyen dolgokról meséltem neki, amiket ugyanolyan kíváncsian végig hallgatott, ahogy én.
- Nem engednek be senkit a rajongók, mert hogy bent vagy - hallottam meg egy ismerős hangot, majd gazdáját keresve az ajtó felé pillantottam. Jimin. Újra.
- Fejezzétek be a nyáladzásotokat, én itt gyakorolni szeretnék! - csukta be maga mögött az ajtót ahogy megpillantott.
- Jobb ha nem látnak meg - nyomott a kezembe egy napszemüveget és egy maszkot JungKook.
- Valószínű hogy már mindegy - kezdtem, a reggeli incidensre utalva, majd Jiminre pillantottam. Összehúzott szemekkel bámult engem. - De azért köszönöm.
Kook értetlenül nézett rám miközben felhúztam a kacatokat, de végül gondolom inkább feladta a gondolkozást. Az ajtó előtt körülbelül tizenöten vártak ránk, ahogy pedig kijöttünk azonnal elzárták az utunkat. Aranyosak, hogy nem hagytak bemenni senkit, de kicsit túlzásba viszik ezt az egészet.
- Ki vagy te? Együtt jártok?
- Mi van köztetek? - akaszkodott rám néhány lány, akiktől viszont szerencsére Jungkook kezemnél fogva elhúzott. Te jó ég de utálni fogom én ezt!
- Ez nem a reggeli lány? - hallottam meg hátulról egy suttogó rajongót. Francba.
Szorítottam egyet Jungkook kezén majd előrébb mentem, így már majdnem húztam magam után egészen a kijáratig.
- Taxi? - lassított le, ezzel enyhén visszarántva engem. Bólintottam egyet, majd számat harapdálva pillantottam hátrafelé miközben Jungkook - még mindig a kezemet fogva - le intett egy taxit.
- Nem igaz hogy szó szerint menekülnünk kell! - sóhajtott egyet, miután lediktálta a címet.
- Majd megszokod - mosolyogtam rá és elkezdtem leszedegetni a kacatokat az arcomról - egy kézzel, a másikat ugyanis még mindig fogta. Egyszerre pillantottunk az ölében pihenő összekulcsolt kezeinkre, mire engedett egyet a szorításon, végül pedig, egy kis pírral az arcán elhúzta. Próbáltam visszafogni a nevetésemet ahogy megláttam milyen zavarban volt, ez viszont csak úgy sikerült hogy jobb kezemet ökölformában enyhén a számra nyomtam.
- Hjaa, a próbaterem kihúzva, akkor mit csináljunk? - szólalt végül meg, még mindig az ablakon kibámulva.
- Gőzöm sincs - kezdtem el töprengeni, hova is mehetnénk mostantól.
- Van egy ötletem! Van egy hely ahová Jimin hyunggal jártunk - nézett felém izgatottan, majd a sofőrünkhöz fordult. Jimin. Jimin, Jimin, Jimin. Mi lenne ha mostantól senki sem ejtené ki ezt a nevet előttem?
- Hongjedong felé vigyen, kérem.
- Életemben nem jártam itt, mit is keresünk? - néztem kíváncsian Kook-ra, ő viszont csak megragadta a kezemet és elkezdett húzni. Végül egy kisebb domb mögött lévő játszóteret pillantottam meg, ami mellett nem messze egy patak volt.
- Jó lesz? - vágta le magát egy régi, nyikorgó hintára miközben körbenézett.
- Igen! Nagyon tetszik - pillantottam felé miután rendesen körülnéztem. Odasétáltam hozzá, majd leültem a mellette lévő hintába - ami kishíján összenyomott - és ellöktem magam a földtől.
- Akkor mostantól ide jövünk, jó? - követte példámat.
- Igyekszem majd megjegyezni az utat. - mosolyogtam kínosan.
Jungkook Apja Szemszögéből
- Mi folyik oda kint? - biccentettem az üvegajtó felé. Egy alakot láttam, aki teljes erőfeszítéssel próbál átvergődni a biztonsági őrökön.
- Egy őrült szeretne beszélni önnel, de ne aggódjon nem engedjük be. Valami MinJoon a neve, azt mondta - vakargatta a fejét, míg többször az ajtó felé pillantott. A névre egyből felkaptam a fejem, majd lepörgött előttem minden.
- Engedd be! - támaszkodtam neki az íróasztalomnak.
- Tessék? - nézett rám értetlenül, mire felvontam a szemöldököm.
- Nem hallottad? - förmedtem rá. Hátrahőkölt, majd sietve lépkedett az ajtóhoz. Az őrök után ordított, és becsukta maga mögött az ajtót. Mégis mit szeretne megint, és hogy talált meg? Talán mégsem kellett volna beengednem?
- Jeon Jaewook! - zuhant be lihegve MinJoon. Kusza haja a szemébe lógott, egy foltos öltöny volt rajta, alatta pedig egy gyűrött ing, nem teljesen begombolva. Kopott lakkcipőivel beljebb lépett, majd megakadt rajtam a tekintete.
- Ugye tudod, hogy nekem kéne most itt lennem? - dobogtatott mutatóujjával az egyik polcon.
- Mit szeretnél? - sétáltam az íróasztalom mögé.
- Van egy kis tartozásod - mozgatta fel - le a mutatóujját ami felém mutatott. Sóhajtottam egyet, majd vártam, hogy kinyögje, mennyit szeretne.
- De nyugi, nem kérek pénzt. Csupán két dolgot - kérdőn bámultam rá ahogy közelebb lépett, majd karjait összefonta. - Segíts megtalálni HaeSoo-t, utána pedig segíts kivinni Amerikába - kérte határozottan.
- Ennyi? - meredtem rá elképedve. Lassan bólintott egyet, mire megköszörültem a torkom. - Mit tudsz róla? - nyúltam egy jegyzettömbért.
- Sunchan gimnázium, 17 éves, Kang Hae Soo.
- Ennyi? - firkáltam le az adatokat. Sunchan gimnázium. Nem lesz nehéz.
- Nem lesz olyan könnyű mint gondolnád. - mosolygott rám gúnyosan.
- Junghee-t megtaláltad? - pillantottam felé. Ahogy meghallotta a nevet, ködös tekintettel kezdte el fürkészni a földet.
- A lányomat sem találtam még meg, Junghee-t hogyan? - temette kezébe a fejét.
- 10 éved volt - húztam össze a szemöldököm.
- Elvettél tőlem minden lehetőséget, már akkor.
- A családodat magadnak intézted.
- Hogy merészelsz így beszélni velem? Könyörögnöd kéne a bocsánatomért, százszor megköszönni hogy hazudtam érted! Emlékezz már, hogy jutottál ide - mordult fel. Nem tudtam mit mondjak, csak ott álltam. - Elmegyek, jobb ha nem folytatjuk ezt - lépett ki lassan az irodából, én pedig lerogytam a székemre. Még le tud engem rombolni, és ezt jól tudja.
Amilyen gyorsan csak lehet, meg kell találnom azt a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése