･ 3. Fejezet

                                                    ~ J-Hope Szemszögéből ~

- Másfél hét elég lesz?- gondolkozott el Suga a mellettem lévő futópadon. Ha tényleg felkeltjük egy ügynökségnek a figyelmét, akkor ledebütálhatunk?
- Szerintem meg lesz pár nap alatt - jegyezte meg Jin miközben szünetet tartott. Sokadjára.
- Túl pozitív vagy.. - kiabálta neki RapMon a terem másik végéből.
- Az mióta baj? - lihegett a legidősebb tag, miután újra belekezdett a futásba.
Már eleve túl gyors ez, és túl tökéletesnek tűnik minden, de az hogy felléphetünk az előadáson.
Szavakkal kifejezhetetlen hogy mennyire boldog vagyok. Elég valószínű hogy ha ledebütálunk, összeesek.
- Nem kéne előbb elkezdeni, hogy gyorsabban túl legyünk rajta? - hoztam fel az ötletet. Eszméletlenül izgultam, és úgygondoltam jobb ha alaposan kidolgozzuk a dalt minthogy összecsapjuk.
- Jó ötlet, de kidőlünk mire hazaérünk - kommentálta a gondolatomat Suga.
- Csak te - mosolygott rá csapattársára a mellette futó V.
- Miről szóljon a dal? - gondolkozott el RapMon.
- A zenénkről és a karrierünkről - javasoltam, mire mindannyian felém néztek. - Ha elmondjuk nekik egy dalban, honnan és hogyan jutottunk idáig, akkor biztosan felfigyelnek ránk. - magyaráztam a gondolataimat, mire elismerően bólintottak.
Még fél óra edzés után elindultunk haza, majd ahogy Suga megjósolta, a legtöbben kidőltek.
- Mi legyen a dal címe? - ült le hozzám a kanapéra RapMon egy doboz üdítővel.
- Gőzöm sincs, énis azon gondolkozok. De Jungkookék holvannak ennyi ideig? - húztam össze a szemöldököm. Már egy jó ideje elvannak. Rapmon reakciója csak egy vállvonás volt, mire sóhajtva hátradőltem.

                                     ~Jungkook Szemszögéből~


- Mit fogtok előadni? - kérdezte kíváncsian Minae miközben sétáltunk.
- Szerintem írunk valamit.. vagy nem tudom. 7-en majd csak kitalálunk valamit - mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.
- Szerinted milyen lehet ledebütálni? - bámult a cipőjére félénken.
- Olyan érzés lehet, mint amikor este az ablakból bámulva vársz egy hullócsillagot, hogy kívánhass.. - válaszoltam, mire kíváncsian rámnézett. - ..és tényleg megjelenik az égen. Ezt Jimin hyung mondogatta nekem kiskorunkban. - folytattam. Sok haszna viszont szerintem úgy sem volt, hisz nem valószínű hogy tudja kiről beszélek.
- Jó lenne átélni ezt az érzést. - mosolygott.
- Majd átfogod. - borzoltam meg a haját. Szinte biztos voltam, hogy sikerülni fog neki.
- Han Min Nae! - hallottam meg egy ismerős, vékony hangot.
- Hyung..- néztem csapattársamra miután felismertem.
- Te.. mit keresel itt? - bámult rám, majd miután ránézett Minae-ra, gondolom összerakta.
- Akkor én megyek. - kerülte ki Minae Jimin-t. Gondoltam hogy nem érzi majd jól magát a jelenlétében. A következő pillanatban Jimin megragadta a karját és visszarántotta.
- Mégis mi van már megint? - kiabált rá Minae vékony hangjával. Nem láttam még ilyennek, azthittem mindenkivel olyan mint velem. De tetszett, hogy kiáll magáért.
- Te nem tudsz kedves lenni egyszer sem? Most például nem mondtam semmit. - vonta fel a szemöldökét flegmán hyung.
- Mi van veletek? Minae, te.. szoktál beszélni Jiminnel? - néztem rá meglepődve. Arról tudok, hogy Jimin nem bírja. De arról mondjuk nem hallottam, hogy beszéltek-e már egymással.
- Igen. - felelt Hyung helyette.
- Nem. - válaszolta Minae határozottan, mire a homlokomat ráncoltam. - A nevedet sem tudom! - feleselt, mire Jimin lereagálta egy vállvonással.
- Akkor.. menjünk. - javasoltam, mielőtt tényleg elkezdenek vitatkozni.
- Menjetek, én mehetek egyedül is. - mosolygott rám Minae. Gyorsan változik a hangulata.
- Ha már mindannyian itt vagyunk, mehetnénk együtt.. - néztem rá mindkettőjükre. Minae előrejött hozzám, Hyung pedig a másik oldalamra.
- De te miért nem a barátnőddel vagy? - nézett át előttem Hyung Minae-re.
- Jöttek érte.. de ez téged mit érdekel? - emelte fel a hangját a mondat végén, mire Jimin csak egy újabb vállvonással reagált.
Ezután egy hangos vihogásra kaptam fel a fejem - három lány jött felénk, majd mikor megpillantottak minket elkezdtek sugdolózni.
- Hja, Han Min Nae! Rég találkoztunk, hogyhogy csak így eltűntél? Megijedtél? - nézett rá az egyik lány Minae-re. Hangjából áradt a szarkazmus.
Eszembe jutott az, amit Minae mesélt. Talán ő lenne az a lány aki négy éven át zaklatta?
- Ismered őt? - lépett Hyung zsebre vágott kezekkel Minae elé, majd hátrafordította hozzá a fejét, amit alig észrevehetően megrázott, jelezve hogy mit válaszoljon. Minae rápillantott a lányra, majd Jiminre.
- Nem - válaszolta, majd kikerülte Jimin-t és továbbment.
- Ő volt az a lány..? - kérdeztem miután utolértem. Halványan bólintott, majd továbbmentünk.
- Ki? - faggatózott Jimin suttogva.
- Eszünk fagyit? - próbáltam terelni a szót, mivel gőzöm sem volt hogy elszabadna-e mondanom vagy nem.
- Hol? - nézelődött Minae, kérdésere viszont én sem tudtam a választ.

- Ott. - mutatott egy árusra Jimin, eldugva a fák mögé. 

Nem volt nagy a sor, mindössze 2-3 percet álhattunk a pici, színes stand előtt.

- Egy vérnarancsot. - szóltak mindketten a kiszólgálónak aki viszont még mindig nem tudta mit tegyen. Mérgesen egymásra néztek és halkan, magukban káromkodtak.

- Külön. - mosolyogtam rá, mire bólintott egyet.- És egy barackot. - folytattam. 

- Hasonló az ízlésetek.- szórakoztam az idegeikkel, mire válaszul két mérges tekintetet kaptam.

Az út további része hasonlóan telt, néha cseszegették egymást, én pedig vagy kiröhögtem, vagy megpróbáltam kibékíteni őket. Természetesen az utóbbi nem sikerült, de igyekszem.

                                         ~ Jimin Szemszögéből ~ [másnap]


- Világosbarna hajú fiú a legutolsó sorban! - szólt rám az angoltanár vagy tizedszerre. - Cserélj helyet a sötétbarna hajú lánnyal! - folytatta, mire mindenki suttogni kezdett - az osztályban majdnem hogy csak sötétbarna hajú lányok voltak, így kérdőn néztem rá.
- Vele - mutatott Minae padtársára. Ő az a lány aki megszólított az edzőteremben. Hátranézett hozzám, majd Minae-re, lebiggyesztett szájjal. Fogta a könyveit, és miután felálltam, bevágódott a helyemre a fiúk mellé. Oda sétáltam az új helyemre, leültem és Minae felé fordultam. Felvont szemöldökkel megforgatta a szemeit és fejét a padra fektette.  Valószínű hogy ő sem kedveli az angolt, ugyanis pár perc alatt el is kezdett szuszogni. Még mielőtt én is elaludtam hallottam, ahogy a tanár szólongat, a végén pedig csak sóhajt egyet és inkább úgy dönt hogy egyszerűen nem foglalkozik velem.
A csengőre keltem, majd ahogy kinyitottam a szememet, egy távoli arcot fedeztem fel. Minae még mindig békésen aludt. Az arca egész szép. Telt ajkai illettek a kerek arcához, bőre pedig sima volt. Kicsi, keskeny orra volt.
 Amíg bámultam, azt vettem észre hogy hosszú szempillái mozogni kezdtek, a szeme pedig lassan kinyílt. Tekintete az asztalról arcomra vándorolt mire előre néztem a tanári asztalra, ahol 12 szempár bámult minket.
- Mint valami doramában* - bámult rám nyitott szájjal J-Hope.
- Menjünk - intettem egyet az ajtó felé miután nagynehezen feltápászkodtam.
- Aranyos jelenet volt.. - röhögött össze RapMon Sugával. Jungkookra néztem, nem volt valami jó hangulata.

- Féltékeny vagy? - szórakoztam vele miután odaléptem mellé egy doboz üdítővel.
- Mire? - kapta ki a kezemből az italt, majd elindult a többiek után. Szóval igen. Pedig nincs mire.
Következő óra tánc. Vicces lesz.

   * dorama = koreai, romantikus sorozatok                                         

               

                                                ~Minae Szemszögéből~ 

- Te aztán szerencsés vagy. - huppant le mellém barátnőm, mire kérdőn néztem rá. - Tök jól kijössz velük. - biccentett az ajtón kisétáló vihogó fiúk felé, mire röhögve reagáltam. Nagyon.
- Eszünk valamit? - mosolyogtam rá a még mindig álmodozó HyeSunra. Kihurcoltam a büféig, ahol halk nevetgélést hallottam a hátunk mögött amíg sorbaálltunk. Visszafordultam, mire néhány szőkére festett, kisminkelt lány csak mégjobban elnevették magukat.
- Eltévedtél? - mosolygott rám irónikusan az egyik. Előrefordultam, próbáltam nem foglalkozni velük. Ahogy viszont többen jöttek be a helyiségbe, mindenki rajtam vihogva lépkedett el mellettem. HyeSun megszorította a kezemet, amit miután kihúztam szorításából kiálltam a sorból és kimentem az ajtón. Kezdenem kell magammal valamit. Ezért nem akarhatta anya, hogy ide járjak. Hogy ne csalódhassak magamban.

- Rendesen csináld! Külön órát kérsz?! - ordított rám a tánctanár miután újra nem sikerült egy mozdulat. Folyt rólam a víz, szám pedig ki volt száradva. HyeSun úgy bámulta a tanárnőt mintha kész lenne megtépni, de ő maga is tudta hogy nem menne vele semmire. Tovább próbálkoztam, de az óra végéig sem sikerült. Kétségbeesetten ültem a földön, visszatartva a könnyeimet.
- Menjetek következő órára, Han MinNae te maradj itt. - pillantott rám miután az ajtó felé biccentett. Lehajtottam a fejemet, megalázva éreztem magam, pedig tudtam hogy ez az én hibám. A kinézetemmel erre az iskolára néznem se szabadna.
Vártam, hogy a tanárnő elkezdje a szidást, mikor egy puha kezet éreztem meg a csuklómon. Felnéztem, egy hűvös tekintetet láttam. Jimin hajolt felém, majd felhúzott.
- Mit csinálsz? Itt kell maradnom. - szóltam rá halkan miután felálltam. Erre megint csak megvonta a vállát, gondolom valami szokása lehet.
- Azt mondtam maradj itt. - kiabált rám a tanárnő, miután észrevette hogy Jimin az ajtó felé vonszol. Próbáltam megállni még ha féltem is hogy elesek, amit észre is vett. Kezét az enyémbe csúsztatta majd mégjobban húzott. Visszanéztem a tanárnőre, amivel reméltem hogy nem tudok semmit sem tenni ellene, ő pedig csak meglepődve, vérszemekkel állt ott. Mire kiértünk a teremből szorítása enyhült, így kezétől fogva visszarántottam.
- Miért? - kérdeztem halkan.
- Nemtudom. Csak idegesített. - vonta meg a vállát. Újra.
- Legutóbb csak kinevettél. - néztem bele a szemébe. Nem értettem a szándékait.
- Az legutóbb volt. - tette zsebre a szabad kezét.
- Azóta mi változott? - húztam össze szemöldökömet, majd miután észrevettem hogy még mindig kézenfogva állunk ott, lassan kihúztam kezemet az övéből.
- Semmi. Nem miattad volt, csak felidegesített a tanárnő. Ennyi. - mosolygott rám, majd másik kezét is zsebre dugta.
- Értem. - mosolyogtam vissza erőltetetten, majd sarkon fordultam és elindultam.
Nem valami kellemes a társasága. Általában kedves vagyok az emberekkel, még ha rossz szemmel is néznek rám - de ő valahogy kivétel. Nem utálat, sem sajnálat az amit érzek iránta. Csak.. idegesít mindene. De nem annyira, hogy lenézzem.

                                               

                                                 ~ Jungkook Szemszögéből~

- A többiek? – nézett körbe Suga miután mindannyian kijöttünk  teremből. Válaszul csak megvontam a vállam, nem tudtam Hyung kérdésén gondolkozni, teljesen máson járt az eszem. Vissza kellett volna mennem Minaehez, mindegy hányan toltak ki az ajtón. Ha most visszamennék már késő lenne, a tanárnő már valószínüleg elkezdte a cseszegetését.

- Mit állsz ott? Gyere már! - kiabált rám Hyung remélve, hogy befejezem az ábrándozást. Elindultam a terem felé, követve Sugát. - Próbálj meg egy picit az előadásra koncentrálni. Nem akarok leégni. - magyarázta zsebre dugott kézzel, majd befordultunk az osztályterem felé vezető folyósón.

- Jimin! - kiabált oda Suga Hyung-nak, majd felé vette az irányt, én pedig tovább mentem. Már majdnem az ajtónál voltam amikor a hátam mögül egy puffanást hallottam. Visszarohantam a folyósóra, megnézni hogy mi volt az. 

Minae a földön ült, fejét egy asztalhoz döntve. Odarohantam hozzá, reménykedve hogy magánál van.

- Minae! Hahó! Jól vagy? - ráztam a vállait, majd miután lassan kinyitotta szemeit, megpróbált felállni de éreztem hogy nem fog sikerülni, így derekát megtartva, testét már majdnem felemelve vittem el az orvosiig. 

- Mi történt? - nézett ki az ajtón meglepődve az orvos. Minae-t óvatosan leraktam egy ágyra, majd a szőke, fehér köpenyes nőhöz fordultam. 

- Összeesett, túlerőltette magát táncórán..- magyaráztam neki, miután kiegyenesedtem. 

- Akkor csak pihennie kell. Itt maradnál vele? Sürgősen el kell mennem valahova.. - vakargatta a fejét. Ellóghatom az angolt - és amúgy is, jobb ha itt maradok vele, szóval belementem. 

 Leültem egy székre az ágy mellé, majd elkezdtem gondolkozni az új dal szövegén és dallamán. A témája már megvan, szóval nem lesz nehéz. A dallam zongora nélkül nehéz volt, így a szöveggel jobban haladtam. Ha ledebütálok, anyuék végre büszkék lennének rám? Vagy csak még jobban szidnak majd? 

- Jungkook? - szólítgatott egy vékony hang. Kinyitottam a szemeimet, majd Minae-ra néztem - elaludtam?

- Jobban vagy? Fel tudsz állni? - dörzsöltem meg a szemeimet, mire mosolyogva bólintott egyet. Felálltam, majd felsegítettem. Kicsi kezeit végül elengedtem, mire elvesztette egyensúlyát és ha nem tartom meg, összeesett volna. Feje a vállamra zuhant, majd egy idő után eltoltam magamtól és lehajoltam hozzá hogy lássam az arcát. Hosszasan a szemembe nézett, majd elpirult és tekintete a földre vándorolt.

- Pihenj még egy kicsit. - fektettem vissza az ágyra. 

- Bocsi.. - hajtotta le a fejét kissé zavartan. 

- Hozzak valamit? - guggoltam le az ágyhoz. 

- Talán valamit enni.. ma még nem ettem semmit. - gondolkozott el, most már kevésbé feszült arckifejezéssel. Bólintottam egyet, majd elindultam a büfébe. 

- Hja, Jungkook-ah! - kiabált felém J-Hope miután behúztam az orvosi ajtaját. - Mi a bajod? Vörös a fejed és izzadsz. - kezdett el röhögni, majd homlokomhoz kaptam. Izzadok? Miért? 

                                                          ~ 1 hét múlva ~

- Hyung, jólvagy? - röhögtem Jin-en. Szegény már a harmadik vizes üveget itta ki, olyan ideges volt. 

- Ne mozogj már! - kiabált rá a sminkes V-re. Nem tudtam őszintén nevetni a többieken, én is ugyanúgy izgultam. 

- Oké. Ezt ha elrontjátok, nektek annyi. - nézett végig rajtunk RapMon miután felálltunk egy körben. 

- Hjaaa igazi leader lett belőled, hyung. - mosolygott rá a leaderünkre Jimin, mire egy büszke mosolyt kapott válaszként.

- Menjünk. - suttogta Suga, majd mindenki nagy levegőt vett. 

- Az elsőévesek előadója pedig a Bangtan Sonyeondan! -  közölte az igazgatónő a közönséggel, majd a függöny felemelkedett,  a fények pedig ránk világítottak.